4.Bejegyés-Rockstar

Sziasztok!
 Láttam, hogy kedvelitek a történetet, hisz hatan követtek! Köszönöm! *-* Ami azt illeti igyekszem kitenni magamért, bár a bejegyzés végét elsiettem, de ezt a következő bejegyszésben kárpótlom! :)
 Jó olvasást!

-Miket láttál a parkban?-szegezte neki a kérdést Cal.
-Nem inkább kiket?
Cal szemei elkerekedtek.
-Értem haver, hogy jó csaj, meg minden, te nem nem ilyen vagy! Nem is ismered!
-Figyelj Luke....
-Nyugi. Nem mondom el senkinek. Legalább tudod a nevét? Vagy láttad az arcát? Mi van, ha egy nagyit smároltál le?
És akkor nevetni kezdtem. Luke azt hiszi, Cal egy idegennel töltötte az idejét. Akkor mindkét fiú furán nézett rám. Aztán Calumnak is megindult a fogaskerék, és röhögni kezdett. Bocsánatot kértem, és elrohantam.
Mikey és Ash mérgesen, csípőre tett kézzel nézett.
- Hogy képzelitek, hogy fogjátok magatokat, és szó nélkül leléptek? Hol vannak egyáltalán a többiek? -kérdezte dühösen Ash. Ekkor vettem észre, hogy Mikey az egészet veszi.
-Kinyírtam őket-közöltem nyugodtan. Aztán elmentem csomagolni. Ugyanis a következő koncerthelyszín máshol lesz, így apartmant béreltünk.
- RIP Calmun. Viszlát Luke! -mondták meghatottan a kamerának a srácok. Ez a szomorú pillanat két másodpercig tartott, hisz utána mindketten röhögni kezdtek.
- Megjöttünk! -hallatszott át a szobámba Calum hangja.
- Nem volt túl hatásos Hannah módszere! -hallottam Ashtont.
- Feltámaaadtak -ordított Mikey.
- 0keee...- lepődött meg Luke.
A további társalgást már meg se hallottam. Inkább a pakolásra koncentráltam.

Az öt óra kocsiút után klassz volt megérkezni. Nem mintha, nem lett volna érdekes az út.
Ugye este utaztunk, es egy fárasztó délután után. Ekkor pattant ki a fiuk fejéből az a fogadás, hogy ki fogja előbb bedobni a szunyát. Csak beszélgetni lehetett. Nos. A fiúk azt tárgyalták meg, ki mikor halna meg egy zombi apokalipszisben. Ashton egyértelműen Luke~ot nevezte ki  legesélytelenebbnek, és ehhez a kijelentéshez csatlakoztam en is. A gyanúsított viszont Cal vereségében volt biztos, és szerinte Mikey a végső gamer, o tudni fogja mit kell tennie. Ekkor Calum, ellenem fordult, mert szerinte egy lány nem tudna kuzdeni. Ezt természetesen nem hagyhattam szó nélkül, így mi kisebb vitába kezdtünk. Aztán Ash elaludt. Na ez volt az a pillanat, amikor Elő vettük a telefonokat meg az Iphonokat es videóztunk, fotóztunk, és baromkodtunk. Szegény, ha felmegy az instara, kellemetlen meglepetésben lesz része....muhhaaaa!
A hátralevő három órára viszont mar mindenki elpilledt. Én csak néztem ki az ablakon és egyesszere voltam boldog, hisz nagyon klassz helyre kerültem, de utaltam is magam, hisz nem éppen baráthoz méltó viselkedést mutattunk Callal. Es az se nagyon segített, hogy alvás közben a feje az én vállamra bukott.

Az apartman nagyon klassz volt. Lenne. Vagyis nagyon szuperül nézett ki, tényleg. Egyedül az ágyak helyeszkedését cáfolnám. Három ágy van, egy matrac meg egy kanapé. Mivel nekem elsősorban az lenne a feladatom, hogy vigyázzak, nehogy a fiuk hatalmas baromságot műveljenek, sikerult kiharcolnom  kanapét (ok a matracra küldtek volna. És ez nagy hülyeség.)  Ám ez a hely azzal jár, hogy a lábamnál kedődik Ash matraca. A fiuk szerint o horkol a legjobban (bar Ashton ezt keményen tagadta). Reggelre tízkor jön értük a kocsi, mert valami fesztiválra mennek játszani.
- Basszus! -nézett fel Cal.
- Mi történt? -kérdeztem szórakozottan.
- Holnap este van szilveszter!
- Holnap? Az hogy lehet?
- Mondjuk úgy, hogy ma harmincadika van?
- Jólvanna'. Tudod, hogy értem.
- Tudom. És igazad van. Repül az idő. -nézett rám.
- Hannah te már lefürödtél? -jött oda hozzánk Ash egy szál törülközőbe bújva.
- Nem. Most megyek. Miért? -kezdtem el keresni a pizsimet, meg a többi cuccomat. Aztán megakadtam. Egy csomó, pizsi gyanánt szolgáló, XXL-es vagy nem tudom hányas férfi zenekaros póló volt a bőröndömben. Ezek ugye a régi cuccaim, és hál' Istennek még mindig imádom őket - nem értem minek kellenek a csipkés borzalmak. Egy Nirvanás darab újnak tűnt, azt vettem ki.
- Luke egy óráig tusol. Ha szeretnél még meleg vizet szerintem fuss! -én pedig rohantam. Igazából nem szoktam sokáig tusolni, csak a forró vizet szeretem, amikor szinte éget, és olyan, mint egy perzselő ölelés....
Egyébként a fiúnak igazuk volt, Luke vagy negyed órán át folyatta magára a vizet, amit széthordott a házban. Ekkor értettem meg, honnan kapta a "cunami" jelzőt.
Az este viszont....más volt. Ashtonnal egy ideig rugdostuk egymást, aztán inkább megfordultunk, így a fejeink értek kis híjján össze, de ez már elviselhetőbb volt.
Ma azt álmodtam, hogy a Star Warsban vagyunk. Jabbanak zenélünk, ami neki nem tetszik, ezért belök az állatkájához. Látom, hogy Luke röhög. Ash és Michael elemetek. Ám a szörny helyett Calum jön hozzám, és megölel, azt mondja nincs semmi baj...ekkor taps hallatszik, és kiderül, hogy egy koncerten vagyunk, és mindenki minket néz.
Zihálva keltem fel. Valóban nézett valaki és tapsolt, de ez Luke volt. Kamerázott. Bemutattam neki, és a fejemre tettem a párnát. Erre röhögve ráközelített Ashtonra.
Aztán rájöttem, hogy most végre nem hajnalban keltem.
Ez lehetetlenül felszabadító érzés volt. Annyira, hogy ki is pattantam, megfeledkezve a pizsimről és a kameráról. Nem mintha a pólóm nagyon felcsúszott volna, de éppen annyit takart, amennyit egy jó kislánynak kellene.
- Jó reggelt Hófehérke! -váltott a kamera rám.
- Csipkerózsika az, aki szeret aludni, te degenerált! -vigyorodtam el. Nem igazán aggódtam a hajam miatt. Reggelente még természetes hullámos, aztán, ha idegesít kivasalom, de a fürtöket is szeretem.
- Ugyanaz. -sétált el a kamerás bácsi.
   Ashtonnal kimentünk a konyhába valami ital és kaja után nézni. Ott futottunk össze Michaellal, aki viszont már nagyban regelizett.
- Ugye maradt még Nutella? -kezdett aggódni Ash.
- Persze. Asszem'. -folytatta az evést Mikey. Nem zavarta, hogy mellette élet-halál harc folyik a világ egyik legfinomabb kajájáért, ő nyugisan elüldögélt.

A nap igazából eseményekkel teli, de mégis valahogy eseménytelen volt. A borús idő talán csak engem vidított fel, én viszont ugye inkább, amég a fiúk koncerteztek, próbáltam egy klassz-szar listát összeállítani. Csak néhány pont:

Klassz:
•a fiúk
•a laza életmód
•hogy én irányítom az életemet
•nem hajnalban keltem
•az új élet

Elcseszett
•a csók Calummal
•a vita Lukekal
•a néhány emlék a régi életemből
•a hiányzó emlékek az új életemből (ki az anyám? :D )

Amikor átgondoltam, arra jutottam, hogy jól tettem, amikor elfogadtam a doki ajánlatát. Több a pro, ami most először történik meg velem, szóval szinte történelmi esemény.
Apropó. A zene hatására szokott megtörténni mindaz, amitől a legjobban rettegek.

Előtörnek az emlékek.

Ahogy az öt éves Hannaht veri az alkoholista apja. Ahogy a cseperedő kislány kezéből kezd kicsúszni az irányítás, nem tud megfelelni. Ahogy elviseli a fájó szavakat délután, ahogy sír este, és ahogy eljátssza, hogy mennyire jó kedve van délelőtt. Ahogy tizenegy évesen elkezdenek megjönni a hegek. Ahogy Hannah takarja őket, szégyelli amit tett, de nem hagyja abba, nem tudja. Ahogy a tizenhárom éves lány kezd megőrűlni. Ahogy a tizennégy évesen alkoholhoz nyúl. Ahogy a tizenhat éves Hannah sebei elfertőződnek egy buliban, amikor is túl sokat ivott ahhoz, hogy észrevegye. Ahogy a tizenhét éves Hannah kollégiumba megy. Ahogy tizennyolc évesen nem bírja már, és december elsején késsel a kezében indul a kedvenc hidához.

Amikor már ott tartottam, hogy befogom a fülem a fiúk végeztek.
- Nagyon jók voltatok! -mosolyogtam szomorúan.
- Fura vagy! -állapította meg Cal.
- Miért?
- Nem csillog a szemed.
- Nem is szokott.
- Dehogynem. Nem is látod! Amikor boldog vagy, mindig csillog.
- Hmmm....de sem vagyok szomorú!
- De nem is örülsz.
- Ez hülyeség. Inkább mennyünk! -ajánlottam. És nem voltam túl meggyőző. Francba.

A visszafelé úton azonban érzékelhető volt az örömöm. Benne voltam az újságban.
- Tök fura! -mosolyogtam idiótán.
- Biztos! -nevetett Ash. Szerintük mulatságos, hogy ennyire fel vagyok dobva. Pedig még csak nem is pillantottam arra, hogy miket hordanak össze.
- Elolvasom! -vettem a kezembe a magazint vidáman. Néhány perc múlva azonban le is fagyott az arcomról a mosoly.
"Az 5 Second Of Summer nevezetű pop-rock együttesesnek nincs hiánya a mókából. Miután menedzserük felvett egy alkalmazottat, hogy tartsa picit kordában a fiúkat, a srácok élete gyökeres fordulatot vett. Hanna Evans ugyanis igencsak elcsavarta a gitáros-énekes Calum Hoood fejét. Az árulkodó fotók alapján sokan jutottak erre a következtetésre, ám sokak szerint a lány a banda front emberére, Luke Hemmingsre feni a fogát."

Aztán néhány kép Calum-ról meg rólam. És még egy hosszú-hosszú részletezés arról, hogy mekkora nagy ribanc vagyok.

- Ezek faszparasztok! -csattantam föl.
- Mit írtak? -röhögött Mikey.
- Barmoságot. Sokat. De kérlek, ekkorát még soha nem tévedett senki! Mi a szar az, hogy; sokak szerint a lány a banda frontemberére, Luke Hemmingsre feni a fogát? Megőrültek?
Aztán röhögni kezdtem. Nem bírtam abbahagyni. A fiúk is rávetették magukat az újságra. Pár perc múlva a kocsiból is kihallatszott a hatalmas nevetés. Bár az én hangomba néha egy kis hisztérikus árnyalat is társult, (Calum meg én, triplaszorna francba) de ilyen vidáman értünk haza. Valahogy jó volt, hogy röhögünk ezen a szennyen, hisz sokat láttam hogy valaki ezt rosszul viseli.

- Be kéne menni a boltba! -állította meg a kocsit Ash. Végre nem sofőrrel mentünk, most megismertem a szuper dobos vezetési akcióját.
- Minek? -sóhajtott fel Luke.
- Pezsgőér'.
- És azt minek? -mosolyodtam el.
- Szilveszter van, kérlek. -szállt ki Ash. Annyira meglepődtem, hogy félúton a kocsi ülése és a járda között elestem.

A boltba jöttek a többiek is, ami talán nem volt a legjobb ötlet. Öt, lehajtott kapucni. Az egyik alól kilógó hosszú, sötét haj. Kicsit sem volt feltűnő. Egyedül Ash vette le a kapucniját, a pénztárnál. Direkt egy öreg nénike sorába álltunk be, ahol
1. tuti nem ismernek fel minket
2. nem állt senki
A másik kasszánál egy dögös maca serénykedett, kicsit mélyebb kivágással, kicsit feszülőbb munkaruhában, platinaszőke, vasalt hajjal, orpiercinggel meg plasztikáztatott szájjal. A fiúk reménykedő pillantást vetettek a csajra, aki ezt meglátta, és megajándékozta őket egy szexi kacsintással. Levettem a kapucnimat, hogy jobban lássam. A leányzó szánalmas pillantást vetett rám, majd folytatta az árak leolvasását. Elegem lett.
Véletlen kicsit hangosan kezdtem el röhögni a csajon, majd a kurva jelző szaladt ki a számon. Minden szem a lányra szegeződött. Nevetni kezdtem. Valahogy nem illett az a zavart kifejezés a csaj arcára, ám hamarosan Michael is kuncogni kezdett, majd az öreganya a pénztárnál (!)....hamar jókedvbe borult az egész üzlet.
Szánalmasan néztem a lányra, aki kikezdett velem, majd jól megszívta.
Otthon a fiúk leültek filmezni. Velük tartottam. Pizzát rendeltünk, tunyultunk, és élveztük, hogy az év utolsó napján legalább békén hagynak.
Fél tizenegy körül azonban-amikor is vége lett a filmnek, ellopakodtam a hálóba. Megfogtam a tartalék gitárt, és játszani kezdtem. Akaratlanul is az Amnesia akkordjaival kezdtem. Valahogy a régi énemre emlékeztetett.
Aztán elkezdtem énekelni. A fiúk kb. a refrénnél találtak rám.
- I remember, the make-up running down my face...- énekeltem kicsit változtatva a szövegen. Aztán becsatlakozott a dob és a második gitár is. Hagytam, had énekelje Cal a saját részét, majd Luke a refrént. A jelentőség teljes nézésből nekem kellett énekelnem az azt követő részt. "If today I woke up with you right beside me"

Ezek után háromnegyed tizenkettőig végig énekeltünk. Akkor abbahagytuk, és kivonultunk a nappaliba. Lerogytunk a kanapéra.
- Nem is mondad, hogy tutsz énekelni! -csodálkozott Michael.
- Azt mindenki tud! -vontam fel a szemöldököm.
- Persze. De neked klassz hangod van. És tudsz gitározni.
- Aha. -vontam vállat.
- Miért pont azzal? -vonta fel a szemöldökét Luke.
- Tessék? -játszottam a hülyét. Tudtam, hova akar kilyukadni.
- Az amnesia. Miért azzal kezdted? -kérdezte őszintén. Miért játszik velem? Tegnap ugyanezt leművelte. És olyan reménnyel teli arcot vág...nagyon jó színész.
Beharaptam az ajkam és elfordultam.
- Ennyire erővel megkérdezhetném, hogy miért csinálod ezt.
- Mit?
- Direkt húzol. Nem tudom honnan tudod, de tudom, hogy tudod, és, hogy amilyen seggarc vagy, direkt emlékeztetsz rá!
- Még én vagyok a hibás! TE vagy az, te büdös ribi aki mindig emlékeztetsz rá!
- Istenem, ugyan kire emlékeztetnélek?
- Hannah-ra! Ismered. Tudom. És direkt szívatsz.
- Te szívatsz vele! Én vagyok a hibás? Az se tudod, ki ő!
- Na idefigyelj te...
- ELÉG VOLT BAZDMEG! -ordított Mikey. -Nah. Ha olyan jól ismered Hannaht. Mond el, ki az! -buzdított.
- Én.
Tessék, kimondtam. A tekintetem négy, csodálkozással teli pillantásba ütközött.
- Az nem lehet. -nyugodott meg Cal. -Hannaht láttam én is. Lehet, hogy a kereszt nevetek ugyanaz, de máshogy nézel ki, és máshogy viselkedsz.
- Nem....-mondta elgyötörten Luke. Tudom, mire gondolt. A szemem ugyanaz. A stílusom ugyanaz. A viselkedésem nagyjából ugyanaz. Ugyanaz vagyok.
De ettől még nem tudom, honnan ismer Luke.
- De téged előtte nem láttalak. -meredtem rá.
- Nem? Én igen. Volt egy közös haverunk. Rajta kersztül találkoztunk. Nem voltam ismert. Azt montad, jó a zeném. Beszélgettünk. Röhögtünk. Énekeltünk. Észrevettem néhány...sebet a karodon. Aztán elmenekültél.
Óóó, a francba.
A jó büdös francba.
Luke volt az utolsó szerelmem.
Luke Hemmingsbe a régi Hannah szerelmes volt. Miért nem emlékeztem rá előbb?
Lerogytam, és a kezembe temettem az arcom. Ilyen csak velem történik meg.
Olyan, mint egy elcsépelt, szar, nyálas film.
Amiket régen úgy szerettem
A fiúk elképedve néztek minket. Ha ennyire kiakadnak ezen, azt már nem fogom nekik elárulni, hogy egyszer meg is haltam. Lassan felálltam. Nem néztem senki szemébe.
- ÉJFÉL VAN GYEREKEK! -hallottam Ash hangját. Hamar túltette magát a sokkon.
Mindenkinek öntött pezsgőt. Kocintottunk. Abban a pár percben boldog voltam. Megöleltem Mikeyt. Asht. Calt. Rámosolyogtam Luke-ra. Visszavigyorgott. Aztán hozzám lépett, mélyen a szemembe nézett, magához húzott, majd megcsókolt.
Ilyen egyszerűen. A többiek előtt. De nem érdekelt. A nyaka köré fontam a kezem és visszacsókoltam. Boldogabb voltam, mint valaha. A szívem is, mert fogta magát, és átsétált Luke-hoz, odaláncolta magát, hogy soha ne dobja el. Most már az övé. Nem hibáztattam. Megtalálta, akit szeret, legyen az övé. Nekem már nincs szükségem rá, itt, Boldogságországban....
De mégis elengettem Luke-ot. A többiek "hú"-ztak.
-Boldog újévet! -nevettem a srácra, aki erre csak adott egy puszit.

Így kezdtem az évet. A többieket nem zavarta, még Calt sem. Az egy baráti csók volt.

Mondanom sem kell, hajnali ötig ment a buli. Amikor is, Mikey a földre rogyva, Cal a kanapénak támaszkodva, Ash mellett, én pedig Luke karjában, a kanapén ülve, elaludtunk.