Sziasztok!
Mint láthatjátok, megérkezett az ötödik bejegyzés, és vele néhány változtatás a blogon. Nos, a fejléc nem végleges, de addig muszály kibírnom ezzel. Az ötödik részt írom, és nagyon boldog vagyok. Hogy mitől? Először is, a Hearbreacker Girlt hallgatom. Másodszor, most váltott a tabletem a She Looks So Perfect-re. A harmadik pedig, hogy hat követőm van, és nagy nézettségem. A legutolsó bejegyzés végét ugyebár elsiettem, ezt most kívánom kárpótolni. :)
És nyitottam egy Facebook csoportot is (?). Ide is beléphettek, kicsit bővíteni az ismereteiteket! :) The hapiness too-Facebook
Jó olvasást!
Így jár az ember lánya, ha az élete kezd egy nyálas regényhez hasonlítani. Amiben a csávóval marták egymást, aztán hirtelen ő élete szerelme, és minden happy. Ilyenkor a regényekben a szereplők felhőtlenül boldogok, összeházasodnak, lesz tíz gyerekük....az igazság az, hogy ha véletlen is ilyen helyzetbe kerülsz, számolnod kell azzal, hogy a sráccal egy hétig gyanakodva méregetitek egymást. Na jó, lehet, hogy csak én vagyok ilyen fura.
Mint láthatjátok, megérkezett az ötödik bejegyzés, és vele néhány változtatás a blogon. Nos, a fejléc nem végleges, de addig muszály kibírnom ezzel. Az ötödik részt írom, és nagyon boldog vagyok. Hogy mitől? Először is, a Hearbreacker Girlt hallgatom. Másodszor, most váltott a tabletem a She Looks So Perfect-re. A harmadik pedig, hogy hat követőm van, és nagy nézettségem. A legutolsó bejegyzés végét ugyebár elsiettem, ezt most kívánom kárpótolni. :)
És nyitottam egy Facebook csoportot is (?). Ide is beléphettek, kicsit bővíteni az ismereteiteket! :) The hapiness too-Facebook
Jó olvasást!
Így jár az ember lánya, ha az élete kezd egy nyálas regényhez hasonlítani. Amiben a csávóval marták egymást, aztán hirtelen ő élete szerelme, és minden happy. Ilyenkor a regényekben a szereplők felhőtlenül boldogok, összeházasodnak, lesz tíz gyerekük....az igazság az, hogy ha véletlen is ilyen helyzetbe kerülsz, számolnod kell azzal, hogy a sráccal egy hétig gyanakodva méregetitek egymást. Na jó, lehet, hogy csak én vagyok ilyen fura.
Egy hét telt el azóta a bizonyos január elseje óta. Persze, boldogok voltunk. De kicsit őrültek is. Egyfolytában méregetem. Mikor vallja be, hogy ez egy baromi nagy tévedés és attól az egy pohár pezsgőtől túlságosan elvesztette az eszét....de Luke meg minden, ami velem kapcsolatos kétszer jobban megnézett. Leginkább a csuklómat. Amit már lepnek el borzalmas hegek. Ekkor szokott elégedetten a szemembe nézni, ahol is megtalálja rég elveszett szerelmét. Uppsz....talán nem kellett volna megnéznem azt a kétórás nyáltengert, ami ment a tévén. Öt perc után tudtam a végét, de jót beszélgettem közben magammal. Megvitattam, mennyire hülye a főszereplő csaj, és mennyire rá férne egy alapos borotválkozás a pasijára. Lányból vagyok, na.
- Végeztünk. -mondta lazán Luke. Egy rádiós interjún voltak, és néha kihallatszott a műröhögése a műsorvezetőnek.
- Te Hannah. Miért nem zenélsz? -bokszolt bele a vállamba Ash. Napi szinten hozzák fel a témát, pedig szilveszter óta nem is nyúltam a gitárhoz se. Néha eldúdoltam egy eszelős rockzenét, de sosem énekeltem.
- Igaza van. Klassz hangod van. Szuperül gitározol. -bólogott Cal.
- Ja. Sztem meg kéne próbálnod komolyabban. -állt Mikey is a fiúk pártjára. Luke egyetértően bólogatott.
Mélyet sóhajtottam.
- Nem.
És ezzel le is zártam a témát. Nem szándékoztam kifejteni a véleményem, hisz ez még csak rám tartozik. Próbáltam arra koncentrálni, hogy mit veszek holnap. A fiúk szülei közös vacsorát szerettek volna, és a rendezvényekre én is hivatalos vagyok, mint ötödik tag és, természetesen, mint Luke barátnője. Egyébként, ahogy látom, a srácok mostanában lazsálnak, nem mintha bánnám...egyébként pedig a helyzet fura, hisz Luke-kal egy két kusza csókon kívül nem igazán hangoztatjuk a kapcsolatunkat. Néha elkap, amikor egyedül ücsörgök, belepuszil a nyakamba, aztán jönnek a többiek és bumm...nem mintha bánnák a dolgot, de nem lehet azt mondani, hogy jó úgy a helyzet. Ezért, amikor megjelennek, abbahagyjuk az ökörködést.
- Végeztünk. -mondta lazán Luke. Egy rádiós interjún voltak, és néha kihallatszott a műröhögése a műsorvezetőnek.
- Te Hannah. Miért nem zenélsz? -bokszolt bele a vállamba Ash. Napi szinten hozzák fel a témát, pedig szilveszter óta nem is nyúltam a gitárhoz se. Néha eldúdoltam egy eszelős rockzenét, de sosem énekeltem.
- Igaza van. Klassz hangod van. Szuperül gitározol. -bólogott Cal.
- Ja. Sztem meg kéne próbálnod komolyabban. -állt Mikey is a fiúk pártjára. Luke egyetértően bólogatott.
Mélyet sóhajtottam.
- Nem.
És ezzel le is zártam a témát. Nem szándékoztam kifejteni a véleményem, hisz ez még csak rám tartozik. Próbáltam arra koncentrálni, hogy mit veszek holnap. A fiúk szülei közös vacsorát szerettek volna, és a rendezvényekre én is hivatalos vagyok, mint ötödik tag és, természetesen, mint Luke barátnője. Egyébként, ahogy látom, a srácok mostanában lazsálnak, nem mintha bánnám...egyébként pedig a helyzet fura, hisz Luke-kal egy két kusza csókon kívül nem igazán hangoztatjuk a kapcsolatunkat. Néha elkap, amikor egyedül ücsörgök, belepuszil a nyakamba, aztán jönnek a többiek és bumm...nem mintha bánnák a dolgot, de nem lehet azt mondani, hogy jó úgy a helyzet. Ezért, amikor megjelennek, abbahagyjuk az ökörködést.
A fiúk amint kész voltak, beszálltunk a kocsiba, (Mikey vezetett, éljen, éljen) és amilyen gyorsan csak tudtunk, hazamentünk.
Az úton ment a szokásos, de valahogy most is el tudtam gondolkodni. A folyamatot Luke indította el- pontosabban, a nevetése. Mert amikor használja a szája szegleteit, meleg bizsergés fut át rajtam, aztán kiráz a hideg. És ez annyira klassz érzés, hogy csupán ez elég a mosolyomhoz, amivel az ablak előtt elsuhanó tájat ajándékozom meg. Aztán eszembe jut, hogy ez minden bizonnyal a szerelemnek köszönhető, amit sikeresen áthoztam ebbe az életbe. De még mindig nem tudom, erre először miért nem emlékeztem. Mármint Luke-ra. Emlékeztem napra egy személlyel, tudtam, mennyire szerettem volna megtalálni, mennyire kedveltem....aztán hogy meglepődtem, amikor rájöttem, hogy megszerettem, és mindenhonnan visszaköszön, net, újság, tv....
- Hannah!
- Igen?
- Ma még lesz egy koncertünk. Jössz? -kérdezte Luke.
- Miért ne mennék? -zavarodtam meg.
- Áhh, csak kérdezem... -vigyorodott el.
- Oké! -nevettem fel. Aztán a rádióból ismerős dallamok hangzottak fel, és mindannyian elkerekedett szemmel egymásra néztünk. Mikey feltekerte a hangerőt, Cal bekapcsolta a kamrát.
- Klassz zene szól! -húzódtam oda. A She Looks So Perfect az egyik kedvencem.
- Neked küldi egy névtelen rajongó! -nevetett Ash.
- A névtelen rajongónak van neve? -vigyorodtam el.
- Persze. Névtelen rajongó.
- Jól hangzik. Megkeresem, hátha jó fej.
- Nem kel keresned, itt van mögötted. -húzódott oda Luke. Boldogan megcsókoltam ő pedig hasonló örömmel viszonozta.
- Na jó fej a névtelen rajongó? -húzta fel a szemöldökét Ash.
- Elmegy. -válaszoltam. A számnak vége lett, Cal pedig vigyorogva rakta el a telefont.
Az úton ment a szokásos, de valahogy most is el tudtam gondolkodni. A folyamatot Luke indította el- pontosabban, a nevetése. Mert amikor használja a szája szegleteit, meleg bizsergés fut át rajtam, aztán kiráz a hideg. És ez annyira klassz érzés, hogy csupán ez elég a mosolyomhoz, amivel az ablak előtt elsuhanó tájat ajándékozom meg. Aztán eszembe jut, hogy ez minden bizonnyal a szerelemnek köszönhető, amit sikeresen áthoztam ebbe az életbe. De még mindig nem tudom, erre először miért nem emlékeztem. Mármint Luke-ra. Emlékeztem napra egy személlyel, tudtam, mennyire szerettem volna megtalálni, mennyire kedveltem....aztán hogy meglepődtem, amikor rájöttem, hogy megszerettem, és mindenhonnan visszaköszön, net, újság, tv....
- Hannah!
- Igen?
- Ma még lesz egy koncertünk. Jössz? -kérdezte Luke.
- Miért ne mennék? -zavarodtam meg.
- Áhh, csak kérdezem... -vigyorodott el.
- Oké! -nevettem fel. Aztán a rádióból ismerős dallamok hangzottak fel, és mindannyian elkerekedett szemmel egymásra néztünk. Mikey feltekerte a hangerőt, Cal bekapcsolta a kamrát.
- Klassz zene szól! -húzódtam oda. A She Looks So Perfect az egyik kedvencem.
- Neked küldi egy névtelen rajongó! -nevetett Ash.
- A névtelen rajongónak van neve? -vigyorodtam el.
- Persze. Névtelen rajongó.
- Jól hangzik. Megkeresem, hátha jó fej.
- Nem kel keresned, itt van mögötted. -húzódott oda Luke. Boldogan megcsókoltam ő pedig hasonló örömmel viszonozta.
- Na jó fej a névtelen rajongó? -húzta fel a szemöldökét Ash.
- Elmegy. -válaszoltam. A számnak vége lett, Cal pedig vigyorogva rakta el a telefont.
A következő koncerten sikerült konstatálnom, hogy mennyire váratlan fordulatot vehet egy ilyen esemény.
Pedig ugyanolyan volt, mint a többi. Próba, próba, haj, smink, próba, kész, fellépés. A dallista szerint az Amnesia következett. Az összetéveszthetetlen akkordok eljutottak hozzám is, és én kijjebb mentem, egészen a színpad széléig. A fiúk észrevettek. Luke is. Elvigyorodott. A kedvenc részem következett volna. Igen, az a bizonyos refrén utáni Luke -szóló. De a barátom (!) csak pengetett, és jelentőségteljesen nézett rám.
Tudtam, hova akar kijukadni. Mosolyogva megráztam a fejem. Ekkor Calum kezdett el biztatni, a lehető legrosszabb módon. Beleszólt a mikrofonba.
- Köszöntsétek Hannah Evanst! -sikoltó tömeg -Hannah! Gyere már, jó lesz!
A rohadt életbe.
Mosolyogva közelítettem meg Calumot. Bemutattam neki, és egy "Ezt még megkeserülöd!" mondat keretében beálltam Luke mellé.
- Mit csináljak? -néztem rá.
- Énekelj...-vigyorgott Luke. Összeszűkült szemmel néztem rá, de a közönség egyre jobban tapsolt.
- If today I woke up with you right beside me...-kezdtem. Emberek sokasága éljenzett. Luke biztatóan rám mosolygott. Valahogy ott, a színpadon igazán szabadnak éreztem magam. Amikor befejeztem a részem Luke nemes egyszerűséggel megcsókolt. Ash hátul hangos dobpergésbe kezdett, Mikey a húrok közé csapot, Calumot nem hallottam, de a tömeget igen. A sikítás miatt elhúzódtam Luke-tól. Akkor esett le, hogy a világ ebben a percben értesült rólunk. Többé nem volt titok. Ez egyszerre volt felszabadító és elrettentő érzés. Vigyorogva leszaladtam a színpadról. Nem mindenkinek adatik meg ez az esély. És olyan boldog vagyok, hogy élhettem vele! Bár a hangom nem a legfényesebb, de legalább a kedvenc Nickelback pólóm volt rajtam, azzal a szakadt farmerrel és a fekte Converse-el. Lehet, hogy nem állok a divatlista élén, de legalább nem feszengek valami flitteres miniben.
Pedig ugyanolyan volt, mint a többi. Próba, próba, haj, smink, próba, kész, fellépés. A dallista szerint az Amnesia következett. Az összetéveszthetetlen akkordok eljutottak hozzám is, és én kijjebb mentem, egészen a színpad széléig. A fiúk észrevettek. Luke is. Elvigyorodott. A kedvenc részem következett volna. Igen, az a bizonyos refrén utáni Luke -szóló. De a barátom (!) csak pengetett, és jelentőségteljesen nézett rám.
Tudtam, hova akar kijukadni. Mosolyogva megráztam a fejem. Ekkor Calum kezdett el biztatni, a lehető legrosszabb módon. Beleszólt a mikrofonba.
- Köszöntsétek Hannah Evanst! -sikoltó tömeg -Hannah! Gyere már, jó lesz!
A rohadt életbe.
Mosolyogva közelítettem meg Calumot. Bemutattam neki, és egy "Ezt még megkeserülöd!" mondat keretében beálltam Luke mellé.
- Mit csináljak? -néztem rá.
- Énekelj...-vigyorgott Luke. Összeszűkült szemmel néztem rá, de a közönség egyre jobban tapsolt.
- If today I woke up with you right beside me...-kezdtem. Emberek sokasága éljenzett. Luke biztatóan rám mosolygott. Valahogy ott, a színpadon igazán szabadnak éreztem magam. Amikor befejeztem a részem Luke nemes egyszerűséggel megcsókolt. Ash hátul hangos dobpergésbe kezdett, Mikey a húrok közé csapot, Calumot nem hallottam, de a tömeget igen. A sikítás miatt elhúzódtam Luke-tól. Akkor esett le, hogy a világ ebben a percben értesült rólunk. Többé nem volt titok. Ez egyszerre volt felszabadító és elrettentő érzés. Vigyorogva leszaladtam a színpadról. Nem mindenkinek adatik meg ez az esély. És olyan boldog vagyok, hogy élhettem vele! Bár a hangom nem a legfényesebb, de legalább a kedvenc Nickelback pólóm volt rajtam, azzal a szakadt farmerrel és a fekte Converse-el. Lehet, hogy nem állok a divatlista élén, de legalább nem feszengek valami flitteres miniben.
A fiúk füttyögve jöttek le.
- Látod, nem is olyan rossz. -karolt át Cal.
- De. Nem láttad mennyien voltak?
- Fogadjunk, hogy a tömeg egy percig sem érdekelt! -kacsintott. Csúnyán néztem rá, aztán kitört belőlem a röhögés. Aztán a fiúk menedzsere rohant be.
- Srácok...ez fantasztikus volt! Megcsináltátok a showt, felrobbantottátok a színpadot...ez igen! -lelkesedett.
- Nem a show miatt csináltuk. -közölte higgadtan Luke.
- Engem az nem érdekek. Klasszak voltatok, ez van! -sietett el a riporterekhez, akiket gondolom időközben hívtak ki.
A hátsó ajtó felelt meg a kijáratnak, hisz a másikat ellepték a kíváncsiskodók. Rohantunk a kocsiba, amit most sofőr vezetett. Így biztonságosabb. Volt egy olyan érzésem, hogy napokig ehhez a rendszerhez kell alkalmazkodnunk. Friss hír, csámcsogjunk rajta, aztán felejtsük el.
- Látod, nem is olyan rossz. -karolt át Cal.
- De. Nem láttad mennyien voltak?
- Fogadjunk, hogy a tömeg egy percig sem érdekelt! -kacsintott. Csúnyán néztem rá, aztán kitört belőlem a röhögés. Aztán a fiúk menedzsere rohant be.
- Srácok...ez fantasztikus volt! Megcsináltátok a showt, felrobbantottátok a színpadot...ez igen! -lelkesedett.
- Nem a show miatt csináltuk. -közölte higgadtan Luke.
- Engem az nem érdekek. Klasszak voltatok, ez van! -sietett el a riporterekhez, akiket gondolom időközben hívtak ki.
A hátsó ajtó felelt meg a kijáratnak, hisz a másikat ellepték a kíváncsiskodók. Rohantunk a kocsiba, amit most sofőr vezetett. Így biztonságosabb. Volt egy olyan érzésem, hogy napokig ehhez a rendszerhez kell alkalmazkodnunk. Friss hír, csámcsogjunk rajta, aztán felejtsük el.
Este az "Így jártam anyátokkal" ment a tévében, azt néztük. Valahogy könnyű volt szétterülni a kanapén, röhögni a poénokon és mindenen. Még Mr.Evans-nak sem vettük fel a telefont. Így könnyebb volt. Szívesen ültem volna Luke mellé, de igazából Cal és Mikey között is ugyanolyan jól éreztem magam. Elmosolyodtam, hogy hány lány ölni tudna ezért az estéért.
Reggel izgatottan keltem. Azt hittem, már leszoktam a hajnalban kelésről, de sajnos azt a napot így kezdtem. Kimentem a konyhába és a térdemet átfogva elővettem a telefonomat. Felmentem a netre, és rákerestem Luke-ra.
Az egyik internetes újság érdekes cikket hozott le.
Az egyik internetes újság érdekes cikket hozott le.
Az este folyamán az 5SOS koncert nem úgy zajlott, ahogy azt előre bárki is tervezte volna. A banda ugyanis a megbízásból velük élő Hannah Evanst ajándékozták meg egy kis rivaldafénnyel, a lány ugyanis beleénekelhetett az egyik legsikeresebb számba, az Amnesiába. A dalt ráadásul egy csókkal zárták, így a hírek valósnak bizonyultak, és a két fiatal tényleg egymásra talált. Hannah, informátorunk szerint rengeteg felkérést kapott, különböző zenei rendezvényekre. Az egyik fesztiváligazgató így nyilatkozott: "Hannah hangja igazán szép, és egyedi. A mai fiataloknak pont ez kell, egy fiatal lány, egy rocker csaj." Sokak szerint azonban Hannah csak kihasználja a fiúkat. A lányról alapból nagyon keveset tudni, de szinte egész nap csak az 5SOS-t boldogítja, csupán a jelenlétével.
Én is szeretlek titeket, kedves más életében turkáló emberkék. Az egyetlen klassz dolog a kommentek voltak, mármint a pozitívak. Akik örültek, hogy Luke boldog. Nekik a nagy részük mrs. Irvin és hasonló baromságokkal voltak regisztrálva. Sóhajtottam, és inkább a You Tube-ot nyitottam meg. Aztán kis híján hátraestem a székkel.
Gyorsan leraktam a mobilomat az asztalra majd levegő után kapkodtam. Nem mertem ránézni a telefonra, inkább kikapcsoltam. Így talált rám Cal.
- Mi történt? -kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
- Ajánlott videók. -suttogtam.
- Tessék?
- Nézd meg. Ott a telefonom. -mire Cal felkapta. Bekapcsolta, majd odanyújtotta, had írjam be a pin-kódom. Megráztam a fejem.
- Tizenkettő, nulla, egy. -mondtam magam elé meredve. Ekkor haltam meg, vagyis ekkor kerültem kórházba.
- Mit nyissak meg?
- You Tube.
- És?
- Várj.
- Mire?
- Amíg betöltenek az ajánlott videók.
- Már betöltöttek.
- És nem látod? -kukkantottam a készülékre. Ott volt a videó.
- Ja, hogy az! -esett le neki -Emiatt ne aggódj. -mosolyodott el, majd megölelt. Én is átkaroltam, és még véletlen sem néztem rá a tegnap esti koncerttől készült felvételre.
Luke álmosan lépett be a konyhába.
- Mi történt? -kérdezte álmosan. Felnevettem.
- Hannah még birkózik a médiával. -engedett el Calum.
- Szard le! -tanácsolta a belépő Mikey.
- Mindenki tudja! -mutattam a videóra. Hirtelen újra elfogott a pánik.
- Szégyellsz? -vonta fel a szemöldökét Luke. Elmosolyodtam.
- Ennyire látszik?
- Rémes színésznő vagy.
- Francba.
- Hannah! -csatlakozott Ash is.
- Igen?
- Szerinted milyen arccal csináljak magamról egy reggeli selfiet? -kérdezte komolyan.
- A hörcsögpofával. -vigyorodtam el.
- Oké! -kacsintott. És tényleg lefotózta magát az ominózus fejjel, ami őszintén szólva talán már korhatáros. Rögtön csekkoltam az Instát és a Facebookot. Abban a percben rakta ki Ahton a képet, így majdnem én lettem az első, aki nyom rá egy like-ot. Miközben én mosolyogva néztem a tetszik-rohamot, még egy kép jelent meg a profilon.
Ash viccesnek találta, ha engem is lefotóz a saját képével. Egyébként nem vágok hülye fejet, sőt, az arcomat eltakarja a még hullámos hajam, és ezek a tincsek mintegy függöny, olyan védelmet nyújtanak a pizsim takarása ellen. Hmm...
- Szerintem kajáljunk! -nézett fel Luke.
- Jó ötlet. Maradt még Nutella?
- Az nem. De müzli igen.
- Uhh az jó. De nincs hozzá valami...
- Tejszínhab? Van! -vigyorgott Ash. Azzal neki is láttunk elkészíteni a tejszínhabos reggeli müzlinket.
Gyorsan leraktam a mobilomat az asztalra majd levegő után kapkodtam. Nem mertem ránézni a telefonra, inkább kikapcsoltam. Így talált rám Cal.
- Mi történt? -kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
- Ajánlott videók. -suttogtam.
- Tessék?
- Nézd meg. Ott a telefonom. -mire Cal felkapta. Bekapcsolta, majd odanyújtotta, had írjam be a pin-kódom. Megráztam a fejem.
- Tizenkettő, nulla, egy. -mondtam magam elé meredve. Ekkor haltam meg, vagyis ekkor kerültem kórházba.
- Mit nyissak meg?
- You Tube.
- És?
- Várj.
- Mire?
- Amíg betöltenek az ajánlott videók.
- Már betöltöttek.
- És nem látod? -kukkantottam a készülékre. Ott volt a videó.
- Ja, hogy az! -esett le neki -Emiatt ne aggódj. -mosolyodott el, majd megölelt. Én is átkaroltam, és még véletlen sem néztem rá a tegnap esti koncerttől készült felvételre.
Luke álmosan lépett be a konyhába.
- Mi történt? -kérdezte álmosan. Felnevettem.
- Hannah még birkózik a médiával. -engedett el Calum.
- Szard le! -tanácsolta a belépő Mikey.
- Mindenki tudja! -mutattam a videóra. Hirtelen újra elfogott a pánik.
- Szégyellsz? -vonta fel a szemöldökét Luke. Elmosolyodtam.
- Ennyire látszik?
- Rémes színésznő vagy.
- Francba.
- Hannah! -csatlakozott Ash is.
- Igen?
- Szerinted milyen arccal csináljak magamról egy reggeli selfiet? -kérdezte komolyan.
- A hörcsögpofával. -vigyorodtam el.
- Oké! -kacsintott. És tényleg lefotózta magát az ominózus fejjel, ami őszintén szólva talán már korhatáros. Rögtön csekkoltam az Instát és a Facebookot. Abban a percben rakta ki Ahton a képet, így majdnem én lettem az első, aki nyom rá egy like-ot. Miközben én mosolyogva néztem a tetszik-rohamot, még egy kép jelent meg a profilon.
Ash viccesnek találta, ha engem is lefotóz a saját képével. Egyébként nem vágok hülye fejet, sőt, az arcomat eltakarja a még hullámos hajam, és ezek a tincsek mintegy függöny, olyan védelmet nyújtanak a pizsim takarása ellen. Hmm...
- Szerintem kajáljunk! -nézett fel Luke.
- Jó ötlet. Maradt még Nutella?
- Az nem. De müzli igen.
- Uhh az jó. De nincs hozzá valami...
- Tejszínhab? Van! -vigyorgott Ash. Azzal neki is láttunk elkészíteni a tejszínhabos reggeli müzlinket.
Kaja után, (ami nem volt egy gyors menet) rohantunk bepakolni. Géppel megyünk Ausztráliába, ami délben indul, szóval szedelődzködnünk kellett. Én voltam kész a leghamarabb, (korán kelés, éljen) ezért még jutott időm mindenhová benézni, nem hagyunk-e itt akármit. Egy ideig nem jövünk vissza, Calum születésnapját ot fogjuk ünnepli, csak aztán megyünk. Ez pontosan két gyönyörű hét. Fogalmam sincs, mi fog történni az elkövetkező napokban, de az biztos, hogy....érdekes lesz.
A repülőn Luke mellé kerültem. Ami azt illeti, még sosem ültem repkedő dolgon, de ezt persze nem vallottam be a fiúknak. Kiharcoltam az ablak melletti helyet, viszont ez nem volt jó választás, mert nem tudtam dönteni, a felhőket vagy a barátomat nézzem. Luke engem figyelt, így a kérdés eldőlt, az égbolt tűnt hívogatóbbnak -az mp3 lejátszóm kíséretében. Valamiért nem akartam most Luke-al beszélni. Túlságosan helyes volt az arca, így nem tudtam volna arra koncentrálni, hogy hol is vagyunk. A Green Day ismerős dallama nyugtatott meg, a Know your enemy-t egyszerűen nem tudtam elunni. Aztán a lejátszási listámon ott volt a best, a Nickelback, de a Nirvana is klassz helyet kapott. A Guns N' Roses is alap, így volt teljes a lista.
Mit ne mondjak, az időjárás meglepett. Az ég borús és erősen felhős volt, de még így is huszonkilenc fok! Ami azt iletti már nem bántam meg az aznapi ruha-kombinációmat. Ez egy farmer rövidnadrágból, kék saruból és egy fehér atlétából állt, ami fölé egy nagy, derékig érő lenge fehér, vállejtős pólót (?) vettem. Ezt a darabot sok -sok dalszöveg borította, nagyrészt a kedvenceim. Gondolom ez egy DIY darab. És rajtam volt az elmaradhatatlan bőt, nyak átfogós nyakláncom, és a hozzá tartozó karkötő. A hajamat kivételesen fürtökben hagytam, mindössze bal oldalt fontam be vízszintesen egy tincset. Néhány hullám fekete volt, ezeket pár napja színeztem be. Összesítve, kocsit lazábbra fogtam a figurát, de hát néha el kell kicsit engedni magunkat.
Lukékhoz tartottunk. Hazudnék, ha azt mondanám nem lepődtem meg teljesen. Persze, tudtam, hogy nem egy csóri gyerek (na nem mintha számítana a pénz). De a hatalmas, csodaszép házat meglátva igyekeztem nem feltűnően csodálkozni.
- Sziasztok! -nyitott be Luke.
- Szia Luke! -ölelte át egy nő. Picivel volt magasabb nálam, úgy száznyolcvanöt-centi. Hosszú, szőke haja nagyon szépen kiemelte ragyogó kék szemét. Gondoltam, hogy Luke anyjához van szerencsém. A vonásaik nem igazán hasonlítottak, de etttől függetlenül biztos voltam a dolgomban.
- Calum, Ashton, Michael! -ölelte meg őket is. -Te pedig Hannah vagy. -nevetett rám. Nem kérdezte, felismert. Adott két puszit.
- Örülök, hogy megismerhetem! -mosolyogtam.
- Viszont. De kérlek tegezz, ennyi fiatallal körülvéve alapból öregnek érzem magam, ne nehezítsd meg a dolgomat! -kacagott. A többiekkel együtt én is felnevettem.
Mrs.Hemmings (Liz) betessékelt minket. A ház igazán ízlésesen volt berendezve, sötét, fa padló és modern bútorok. Nem voltam zavarban, olyan volt, mintha csal a második otthonomba léptem volna be.
- Gyere! -húzott magával Luke. Felmentünk és egy szobáig meg sem álltunk. Mike megelőzött minket, ő már ott trónolt.
Luke szobája volt. Össz' visz' egy hatalmas ágy, egy, az én régimnél kétszer nagyobb íróasztal, meg egy kis külön gardrób volt. De mégis fantasztikusan nézett ki.
A falak kékek voltak, a sötétebb fajtából. Az íróasztal, meg az ágy fekete. De nem ez fogott meg. Hanem az a rengeteg poszter, ami szinte az asztala körülötti részt teljesen beterítette. Egy hifi berendezést láttam a sarokban, amin egy mini-plüss pingvin csücsült. Elmosolyodtam. Lehuppantam az ágyra, Mikey mellé.
- Itt uralkodom. Ez az én birodalmam. -ült le mellém Luke.
- Nagyon klassz. Tényleg az, ne nézz így rám! -nevettem Calra, aki nem túl meggyőzően, vigyorogva bólogatott.
- Megbékéltél velük is? -mutatott nevetve arra a két poszterre, ami szinte elveszett a többi között. Selena Gomez és valami szép modell nézett rám vissza a falról.
- Igen. Ártalmatlanok. -mosolyogtam.
- Honnan tudod? -vonta fel sokat sejtően a szemöldökét Ash- Lehet, hogy éjszaka életre kelnek.
- Nem fognak. Vagyis ajánlom nekik. -mondtam komolyan. Luke elvigyorodott.
- Mindjárt vacsora, gyertek teríteni! -hallatszott fel Mrs.Hemmings (Liz?) hangja.
- Menjünk! -pattant fel Cal.
- Én maradok. -közölte hidegen Luke. -És te is maradsz.-nézett rám.
- Miért? -zavarodtam meg. Luke rám nézett.
- Itt biztonságosabb.
- Ezt hogy érted?
- Majd. Elmesélem. -tagolta lassan.
- Most meséld el! Nem ér, hogy valamiről nem tudok!
- Lemegyek, mondom Liznek, hogy nem hallottátok! -hátrált ki Cal. Őt követte Ash és még Mikey is. Gyanítottam, hogy ha ők megfutamodnak, akkor para van rendesen.
- Luke! Baszki, mi van? -kezdtem ideges lenni.
- Apa meghívta Baleyt. -mondta erősen nézve egy Nirvana-plakátot.
- És ő ki?
- A volt barátnőm. -suttogta. A levegő megakadt bennem.
- Jó. -mondtam nyugodtan.
- Mi jó?
- Nyugodtan egyen csak velünk. Amíg annyira ártalmas, mint ők -mutattam a két lányra a falon -addig nincs baj. -mosolyogtam. Mégis mit tehettem volna? Szálltam volna fel a visszafelé tartó gépre, mondván, én ezt nem tudom végigcsinálni? Az nem én vagyok.
- Komoly? -derült fel.
- Persze! Emiatt ne stresszelj! -nevettem fel. Adott egy puszit, majd elindultam lefelé segíteni.
Lent már meg volt terítve, a többiek a kanapén ülve beszélgettek. Volt ott egy középkorú férfi (Luke apja?) és egy lány.
Méz-szőke haja a háta közepéig ért, és szögegyenes volt. Egy zöld ruhát viselt. Néha oldalra fordult, és akkor láthattam tökéletes arcát. Telt ajkak, hibátlan orr, mandulaszem műszempillákkal és gyönyörű sminkkel. Hol vagyok én mellette az enyhén füstös sminkemmel és a nem a tipikus modell vonásaimmal? Francba.
- Apa, Baley, ő Hannah! -kezdte a bemutatást Luke. -Hannah, ő apa és Baley.
- Üdvözöllek! -köszöntött Mr.Hemmings két puszi kíséretében. -Andrew Hemmings vagyok. És, ahogy Liz is, én szintén jobban szeretem, ha tegeznek. -ajándékozott meg egy mosoly kíséreten.
- Akkor helló! Örülök, hogy megismerhettelek-nevettem.
- Szia. Baley vagyok. A család régi barátja. -finomított a szőke tündér.
- Szia. Hannah vagyok. -villantottam rá a "többiek őszintének látják, de valóban meggyilkolnálak" mosolyomat. Magamban örültem, hogy egyszer kell csak eljátszani ezt az ismerkedősdit. Már igazán untam.
- Te énekelsz? -kérdezte tőlem Luke anyukája.
- Nem igazán. -haraptam be az ajkam.
- Láttuk a videót. Nagyon szép hangod van. Szerintem el kéne rajta gondolkodnod! -tanácsolta Andrew. Luke döbbenten meredt az apjára.
- Köszönöm, de nem tervezem. -és akkor nagyon örültem, hogy nem vagyok pirulós fajta. Ha látták a videót, akkor megnézhették a...khm..na.
- Nektek még meddig tart a turné? -váltott témát a ribi.
- Most ugye kaptunk szünetet, mert mostanára nagyon sok helyet elfoglaltak az induló bandák. Vagyis Sidneyben hívtak minket. Így valószínűleg júliusra végzünk. Már csak Európa van hátra. -bólogatott Ash.
- Az kemény. De mikor koncerteztek a héten itt? Minden vágyam, hogy újra láthassalak titeket! -mondta tágra nyílt szemekkel.
- Szerintem már nincsenek jegyek..-vakarta meg az állát Luke.
- Ugyan már! Majd nézed a backstadge-ben! -javasolta Andrew. Kezdett elegem lenni. Mintha ezt Liz észrevette volna, ezért megszólalt:
-Vacsora! -mire mindenki feltápászkodott. Luke leült az egyik helyre, és megpaskolta az ameletti széket. Vigyorogva leültem oda.
A vacsora érdekesen telt. Cal, Liz meg én beszélgettünk, Ash valamit Lukekal meg Mikeyval beszélt, az asztalfőnél pedig Andrew és a **** beszélgetett. A kajára nagyon nem figyeltem, de igyekeztem nem nagyon bénán enni. Ash, Mikey meg én rendszerint elhülyéskedtük az étkezéseket, ezért most fura volt a normálisságra koncentrálni.
A vacsora után történtek sokkal furábbak voltak.
- Sziasztok! -nyitott be Luke.
- Szia Luke! -ölelte át egy nő. Picivel volt magasabb nálam, úgy száznyolcvanöt-centi. Hosszú, szőke haja nagyon szépen kiemelte ragyogó kék szemét. Gondoltam, hogy Luke anyjához van szerencsém. A vonásaik nem igazán hasonlítottak, de etttől függetlenül biztos voltam a dolgomban.
- Calum, Ashton, Michael! -ölelte meg őket is. -Te pedig Hannah vagy. -nevetett rám. Nem kérdezte, felismert. Adott két puszit.
- Örülök, hogy megismerhetem! -mosolyogtam.
- Viszont. De kérlek tegezz, ennyi fiatallal körülvéve alapból öregnek érzem magam, ne nehezítsd meg a dolgomat! -kacagott. A többiekkel együtt én is felnevettem.
Mrs.Hemmings (Liz) betessékelt minket. A ház igazán ízlésesen volt berendezve, sötét, fa padló és modern bútorok. Nem voltam zavarban, olyan volt, mintha csal a második otthonomba léptem volna be.
- Gyere! -húzott magával Luke. Felmentünk és egy szobáig meg sem álltunk. Mike megelőzött minket, ő már ott trónolt.
Luke szobája volt. Össz' visz' egy hatalmas ágy, egy, az én régimnél kétszer nagyobb íróasztal, meg egy kis külön gardrób volt. De mégis fantasztikusan nézett ki.
A falak kékek voltak, a sötétebb fajtából. Az íróasztal, meg az ágy fekete. De nem ez fogott meg. Hanem az a rengeteg poszter, ami szinte az asztala körülötti részt teljesen beterítette. Egy hifi berendezést láttam a sarokban, amin egy mini-plüss pingvin csücsült. Elmosolyodtam. Lehuppantam az ágyra, Mikey mellé.
- Itt uralkodom. Ez az én birodalmam. -ült le mellém Luke.
- Nagyon klassz. Tényleg az, ne nézz így rám! -nevettem Calra, aki nem túl meggyőzően, vigyorogva bólogatott.
- Megbékéltél velük is? -mutatott nevetve arra a két poszterre, ami szinte elveszett a többi között. Selena Gomez és valami szép modell nézett rám vissza a falról.
- Igen. Ártalmatlanok. -mosolyogtam.
- Honnan tudod? -vonta fel sokat sejtően a szemöldökét Ash- Lehet, hogy éjszaka életre kelnek.
- Nem fognak. Vagyis ajánlom nekik. -mondtam komolyan. Luke elvigyorodott.
- Mindjárt vacsora, gyertek teríteni! -hallatszott fel Mrs.Hemmings (Liz?) hangja.
- Menjünk! -pattant fel Cal.
- Én maradok. -közölte hidegen Luke. -És te is maradsz.-nézett rám.
- Miért? -zavarodtam meg. Luke rám nézett.
- Itt biztonságosabb.
- Ezt hogy érted?
- Majd. Elmesélem. -tagolta lassan.
- Most meséld el! Nem ér, hogy valamiről nem tudok!
- Lemegyek, mondom Liznek, hogy nem hallottátok! -hátrált ki Cal. Őt követte Ash és még Mikey is. Gyanítottam, hogy ha ők megfutamodnak, akkor para van rendesen.
- Luke! Baszki, mi van? -kezdtem ideges lenni.
- Apa meghívta Baleyt. -mondta erősen nézve egy Nirvana-plakátot.
- És ő ki?
- A volt barátnőm. -suttogta. A levegő megakadt bennem.
- Jó. -mondtam nyugodtan.
- Mi jó?
- Nyugodtan egyen csak velünk. Amíg annyira ártalmas, mint ők -mutattam a két lányra a falon -addig nincs baj. -mosolyogtam. Mégis mit tehettem volna? Szálltam volna fel a visszafelé tartó gépre, mondván, én ezt nem tudom végigcsinálni? Az nem én vagyok.
- Komoly? -derült fel.
- Persze! Emiatt ne stresszelj! -nevettem fel. Adott egy puszit, majd elindultam lefelé segíteni.
Lent már meg volt terítve, a többiek a kanapén ülve beszélgettek. Volt ott egy középkorú férfi (Luke apja?) és egy lány.
Méz-szőke haja a háta közepéig ért, és szögegyenes volt. Egy zöld ruhát viselt. Néha oldalra fordult, és akkor láthattam tökéletes arcát. Telt ajkak, hibátlan orr, mandulaszem műszempillákkal és gyönyörű sminkkel. Hol vagyok én mellette az enyhén füstös sminkemmel és a nem a tipikus modell vonásaimmal? Francba.
- Apa, Baley, ő Hannah! -kezdte a bemutatást Luke. -Hannah, ő apa és Baley.
- Üdvözöllek! -köszöntött Mr.Hemmings két puszi kíséretében. -Andrew Hemmings vagyok. És, ahogy Liz is, én szintén jobban szeretem, ha tegeznek. -ajándékozott meg egy mosoly kíséreten.
- Akkor helló! Örülök, hogy megismerhettelek-nevettem.
- Szia. Baley vagyok. A család régi barátja. -finomított a szőke tündér.
- Szia. Hannah vagyok. -villantottam rá a "többiek őszintének látják, de valóban meggyilkolnálak" mosolyomat. Magamban örültem, hogy egyszer kell csak eljátszani ezt az ismerkedősdit. Már igazán untam.
- Te énekelsz? -kérdezte tőlem Luke anyukája.
- Nem igazán. -haraptam be az ajkam.
- Láttuk a videót. Nagyon szép hangod van. Szerintem el kéne rajta gondolkodnod! -tanácsolta Andrew. Luke döbbenten meredt az apjára.
- Köszönöm, de nem tervezem. -és akkor nagyon örültem, hogy nem vagyok pirulós fajta. Ha látták a videót, akkor megnézhették a...khm..na.
- Nektek még meddig tart a turné? -váltott témát a ribi.
- Most ugye kaptunk szünetet, mert mostanára nagyon sok helyet elfoglaltak az induló bandák. Vagyis Sidneyben hívtak minket. Így valószínűleg júliusra végzünk. Már csak Európa van hátra. -bólogatott Ash.
- Az kemény. De mikor koncerteztek a héten itt? Minden vágyam, hogy újra láthassalak titeket! -mondta tágra nyílt szemekkel.
- Szerintem már nincsenek jegyek..-vakarta meg az állát Luke.
- Ugyan már! Majd nézed a backstadge-ben! -javasolta Andrew. Kezdett elegem lenni. Mintha ezt Liz észrevette volna, ezért megszólalt:
-Vacsora! -mire mindenki feltápászkodott. Luke leült az egyik helyre, és megpaskolta az ameletti széket. Vigyorogva leültem oda.
A vacsora érdekesen telt. Cal, Liz meg én beszélgettünk, Ash valamit Lukekal meg Mikeyval beszélt, az asztalfőnél pedig Andrew és a **** beszélgetett. A kajára nagyon nem figyeltem, de igyekeztem nem nagyon bénán enni. Ash, Mikey meg én rendszerint elhülyéskedtük az étkezéseket, ezért most fura volt a normálisságra koncentrálni.
A vacsora után történtek sokkal furábbak voltak.
Liz odahívott magához. Kimentünk a kertbe, hogy ne halljon senki.
- Hannah, figyelj. Te nagyon kedves lány vagy. És tudom, hogy ezt egy anyának mondani nagyon nem fer. De muszáj figyelmeztetnetek. Luke...legyél vele óvatos! Látom, hogy szereted. Szerelmes vagy belé. De kérlek, nagyon szépen, hogy vigyázz a fiammal!
- Ezt hogy érted?
- Nem ismered eléggé. Nem akarlak megbántani. De majd vigasztalni se. És ezeket azért mondom, mert tényleg jó fej vagy.
- Miért, tapasztalatból beszél?
- Nem. De ezt egy anya megérzi. -azzal otthagyott. Én meg csak arra tudtam gondolni, hogy kapná be. Nem azért, biztos kedves üzenet lenne. De nem tudom, most mit akar. Hagyjam ott Luke-ot? Mert azt várhatja.
Elfojtott érzelmekkel tele mentem fel Luke-hoz. Éppen valamit néztek a fiúkkal. Kíváncsian odakukkantottam.
- Family Guy? -néztem oda rázkódó vállakkal. Választ nem kaptam, de ez mondjuk elég költői kérdés volt.
- Leülsz ide? -mutatott maga mellé Cal.
- Persze! -huppantam le.
Egy ideig néztük a filmet, (nem éppen csendesen) aztán Lukeot hívta az apja beszélgetni (?). Gondoltam ez olyan apa -fia szarság lesz. Nem tudtam, hogy helyes-e a feltételezésem, mindenesetre egy háromnegyed óra múlva dühösen lépett be a szobába, bevágva az ajtót.
- Mi történt? -ráncoltam a szemöldököm.
- Semmi.
- Aha. A semmin szokta így felhúzni magát az ember. -bólogattam.
- Nyögd már ki! -kezdte elveszíteni a türelmét Ashton is. Mikey egyetértően rázta a fejét. Calum pedig mellettem szótlanul ült. Idegesített, mert tudtam, hogy Luke neki elmondja mi történt.
- Baley felidegesített.
- Nem ment még el? -kérdezte Mike.
- Eddig apámmal beszélt. Most ment el. -jött zavarba Luke. Csalódott lettem, hisz hazudott, de nem akartam erőltetni. Bár legszívesebben ráüvöltöttem volna, úgy döntöttem, ha ő sem tisztességes én sem leszek az.
- Hannah, figyelj. Te nagyon kedves lány vagy. És tudom, hogy ezt egy anyának mondani nagyon nem fer. De muszáj figyelmeztetnetek. Luke...legyél vele óvatos! Látom, hogy szereted. Szerelmes vagy belé. De kérlek, nagyon szépen, hogy vigyázz a fiammal!
- Ezt hogy érted?
- Nem ismered eléggé. Nem akarlak megbántani. De majd vigasztalni se. És ezeket azért mondom, mert tényleg jó fej vagy.
- Miért, tapasztalatból beszél?
- Nem. De ezt egy anya megérzi. -azzal otthagyott. Én meg csak arra tudtam gondolni, hogy kapná be. Nem azért, biztos kedves üzenet lenne. De nem tudom, most mit akar. Hagyjam ott Luke-ot? Mert azt várhatja.
Elfojtott érzelmekkel tele mentem fel Luke-hoz. Éppen valamit néztek a fiúkkal. Kíváncsian odakukkantottam.
- Family Guy? -néztem oda rázkódó vállakkal. Választ nem kaptam, de ez mondjuk elég költői kérdés volt.
- Leülsz ide? -mutatott maga mellé Cal.
- Persze! -huppantam le.
Egy ideig néztük a filmet, (nem éppen csendesen) aztán Lukeot hívta az apja beszélgetni (?). Gondoltam ez olyan apa -fia szarság lesz. Nem tudtam, hogy helyes-e a feltételezésem, mindenesetre egy háromnegyed óra múlva dühösen lépett be a szobába, bevágva az ajtót.
- Mi történt? -ráncoltam a szemöldököm.
- Semmi.
- Aha. A semmin szokta így felhúzni magát az ember. -bólogattam.
- Nyögd már ki! -kezdte elveszíteni a türelmét Ashton is. Mikey egyetértően rázta a fejét. Calum pedig mellettem szótlanul ült. Idegesített, mert tudtam, hogy Luke neki elmondja mi történt.
- Baley felidegesített.
- Nem ment még el? -kérdezte Mike.
- Eddig apámmal beszélt. Most ment el. -jött zavarba Luke. Csalódott lettem, hisz hazudott, de nem akartam erőltetni. Bár legszívesebben ráüvöltöttem volna, úgy döntöttem, ha ő sem tisztességes én sem leszek az.
A vendégszobában aludtam a matracon, Mikey az ágyon, Ash is egy felfújható ágyon, Cal pedig már csak Lukenál fért el. Holnap megyünk a többi szülőhöz, bár akkor már este csak én alszom itt, és Luke. Direkt nem a szokásos esti öltözékemet vettem fel, de nem is változtattam sokat. Egy pizsi rövidnadrág a kinyúlt fekete pólóval, kicsit talán javult az összhatás. De akárhogy is próbáltam, nem tudtam elfelejteni azt, hogy a mellettünk lévő szobában Luke valószínűleg Callnak ecseteli az apjával történteket. Ami azt illetti, nem én voltam az egyetlen, mert láthatóan a másik két fiú is kíváncsi volt. Kitalálták, hogy hallgatóznak. Elvileg csak a számítógépen csináltak valamit, nem beszéltek. Ash bekapcsolta a mobilját, hogy megnézze, mit csinálhatnak ilyen későn. Komolyan mondom, egy arab sejk nem lehetett volna ennyire rámenős.
- Luke csak Facebookon van fent.
- De azt nem is szereti! -értetlenkedtem.
- Luke csak Facebookon van fent.
- De azt nem is szereti! -értetlenkedtem.
- Írjunk rá! -röhögött Mikey. Ash is díjazta az ötletet, így elkezdtük az üzengetést.
Ashton: jóreggelt!
Luke: mit keresel te a Facebookon?:D
Ashton: kérdezhetném én is, te barom! ;)
Luke: mind1. Én csak meg akartam nézni valamit.
Ahton: mit?
És Luke kijelentkezett. Az utolsó üzenetet már nem is látta. Túl fáradt voltam, hogy ezen idegeskedjek, (hajnali egykor nem is csoda egy ilyen nap után) szóval inkább ledőltünk. Annyit tudtam, hogy holnap reggel mindenképpen beszélnem kell Callal.
Ashton: jóreggelt!
Luke: mit keresel te a Facebookon?:D
Ashton: kérdezhetném én is, te barom! ;)
Luke: mind1. Én csak meg akartam nézni valamit.
Ahton: mit?
És Luke kijelentkezett. Az utolsó üzenetet már nem is látta. Túl fáradt voltam, hogy ezen idegeskedjek, (hajnali egykor nem is csoda egy ilyen nap után) szóval inkább ledőltünk. Annyit tudtam, hogy holnap reggel mindenképpen beszélnem kell Callal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése