7. Bejegyezsés -Far Away

 Hi guys!
 Tizenhárman lettünk, köszönöm! *-* Továbbá végtelenül hálás vagyok a visszajelzéseitekért! Remélem tetszeni fog ez a bejegyzés is, amiben egy hatalmas ihletlöketet adott...khm..valaki. :)

Jó olvasást! :)

                                                               ***

Mondhatnám, hogy csodás reggelem volt. Mondhatnám, hogy mosolyogva keltem fel. Mondhatnám, hogy ahogy felültem az ágyban friss és üde voltam és megcsillant a hajamon a reggeli napsugár. Igazából majdnem így is telt a reggelem. Aha. Kiss híjján.  És nem viccelek, amikor azt mondom, hogy Michael keltett. Igen, akinek jelenleg a saját lakásában kellett volna tartózkodni és aludnia. Reggel fél nyolc volt, könyörgöm!

- Mit csinálsz te itt? -néztem fel rá. A legegyszerűbb módját választotta, hogy ezekben a korai órákban kikészítsen. Megállt az ágyam fölött. 

- Nézlek. -közölte egyszerűen. Nem tudom, a többi ember hogy van vele, mindenesetre engem borzalmasan idegesít, ha bámulnak. És a legjobb erre kelni. 

- Hülye vagy. -húztam a fejemre a párnát.

- Te meg álmos. -gondolkodott el. A párnám alatt elvigyorodtam. 

- Vajon miért?

-. Mert nem tudsz aludni, amikor egy ennyire jó pasi néz?

- Vagy inkább nem tudok aludni, amikor egy punk rocker a kanapém fölött áll és direkt idiótán vigyorog?

- Látod ez is lehetséges. -vihogott.
- Calumot fogadjunk nem ébresztetted még. -vádoltam meg, lehúzva magamról a takarót.
- Nézd, milyen szép napunk van! -mosolygott. Erre összeszűkült szemmel meredtem rá, azzal a pillantással, amitől néha még én is frászt kapok. Az ilyen tekintetet már tökéletesre fejlesztettem, nem beszélve az ártatlan bociszemekről és attól a kihívó szempilla-rebesgetésről, amiket gyakran be kell vetnem a mindennapokban. Aztán felcsillant a szemem.

- Tervezted, hogy őt is felébreszted? -kérdeztem izgatottan. Mikey már nyitotta is szóra a száját, amikor Calum végre felfedte ittlétét.

- Nem kell. -battyogott le álmosan, pizsamában. -Összevesztél a szüleiddel?

- Aha. -közölte olyan halálos nyugalommal, mintha a világ legtermészetesebb dolgára biccentett volna éppen. 

- Mi volt? -ijedtem meg.

- A família nem támogatja a roksztár életmódot. -magyarázta Cal. Michael megint csal bólintott.

- Íjj. Sajnálom. -mondtam őszintén.

- Nem kell. -felelte egyszerűen. Gondoltam, hogy nem lehet neki kellemes a téma, ezért inkább elmentem magamra kapni valami normális cuccot.

Nem sokkal később Luke is megérkezett. Röhögve számoltam be neki Michael reggeli akciójáról, amin ő is jót derült. Ebben legalább hasonlítunk. Mindketten utáljuk, ha alvás közben megállnak fölöttünk, és bámulnak minket. Bár, ha jobban belegondolok ez senkinek nem lehet kellemes, na nem mintha ez olyan hétköznapi utálat tárgya lenne.

Aztán délután jött a meglepetés. Mivel a koncert estére volt várható, Luke moziba vitt. Kettesben. Hogy őszinte legyek, amikor előállt az ötlettel, meg a kérdéssel, hogy lenne -e kedvem menni, azt hittem viccel. Alig vagyunk együtt, és nem is voltunk még randevún. Szép kapcsolat. De nem lehet egy szavam se, mert igazán szeretjük egymást, egyszerűen annyi, hogy kicsit máshogy éljük a mindennapokat, de ez nem baj. Igazából, amikor rájöttem, hogy Luke feje túl komoly ahhoz, hogy az egészet viccnek szánja, hihetetlen boldog lettem. Magamra kaptam egy visszafogottabb ruhát. A farmer rövidnadrág, Fehér -piros hasvillantós póló még mindig elfogadhatóbb volt, mint a Jack Daniels -es ujjatlan felső betűrve az alul direkt szaggatott rövidnadrágba. A hajamat is kibontottam a szoros hajgumi fogságából, sőt még ki is vasaltam. Több dolgot nem igazán akartam magamon változtatni, mert a sminkem okés volt, és a többi is elfogadható volt. Luke egy háromnegyedes nadrágban és egy fekete, Nirvanás pólóban várt. Örültem, hogy nem vittem túlzásba a kiöltözést.
- Indulhatunk? -nézett rám mosolyogva. Attól a vigyortól az én szám szegletei is felfelé kerekedtek.
- Persze. -biccentettem. Aztán megálltam. -Mit nézünk?
- Meglepi. -terült szét a vigyora. Én vállat vontam, és kiléptem a házból. A mozi nem volt messze Calumék házától, így gyalog mentünk. Luke természetesen fejből tudta az utat, szerintem Callal már átvágták néhányszor ezt az útvonalat. Egyébként a barátom egy kicsit sem volt ideges, végigbeszélte az utat. Így tudtam meg, hogy zajlik az 5 Second Of Summernél egy film megnézése egy nyilvános helyen. Ki hitte volna, hogy popcornal dobálóznak, suttyomban más helyekre ülnek, vagy kimennek, aztán más terembe térnek be? És akkor még csak az első harminc perc telt el. Khm.
- Te melyik filmen voltál legutóbb? -kérdezte hirtelen. Megtorpantam, és elgondolkodtam.
- Asszem' az Elérhetetlen határt. -igazából az első címet mondtam ki, amire emlékeztem.
- És kivel voltál? -vonta fel sokat sejtően a szemöldökét.
- A...egyedül voltam...nem volt, aki jöjjön. -zavarodtam meg. Luke vállat, vont, majd kitárta előttem a kezét.
- Megérkeztünk! -állt meg egy épület előtt. A hatalmas, kiterített plakáton a "Cinema" felirat volt olvasható, így nem kételkedtem, hogy véletlen rossz helyre jöttünk.
Aztán meg főleg nem, amikor benyitottunk, és hirtelen csak a pattogatott kukorica és a nachos jellegzetes illatával telt meg a levegő. Luke megállt a pultnál.
- Két jegyet rendeltem Hood néven. -mondta határozottan, mire elvigyorodtam. Gyorsan lesütöttem a szemem. Mintha Luke említette volna, hogy ki lett tiltva a moziból...
- Itt vannak! -adta át kicsit túl készségesen a jegyeket a csajszi. Biztos, hogy ennyire feszült rajta az a póló eddig is?
- Kösz. -lépett el Luke. Magamban jót röhögtem a szerencsétlen lányon. Aztán magamon is. Hogy én mindig ilyen szöszi macákkal akadok össze!

A vetítő -terembe két nagy popcorn menüvel térünk be. Leültünk a helyünkre (harmadik sor, jobb oldal). Miután lement a negyed órás reklám blokk, a vásznon hatalmas betűkkel megjelent a; Fátyolba borulva -felirat.
- Te komolyan horrorra hoztál? -nevettem el magam.
- Kíváncsi vagyok mennyire szarsz tőle. -kacsintott a sötétben. -Igazából ajánlom, hogy félj, és bújj hozzám, hogy megvédjelek a nem létező szörnyektől! Aztán csókolj meg végső kétségbeesésedben...
- Csak szeretnéd! -kacagtam fel gúnyosan. De aztán mégis csókot leheltem Luke ajkaira, mire ő lelkesen átkarolt. Aztán fogott, és egyszerűen beültetett az ölébe. A film elindult, és a teremben csak ez az egy fényforrás volt. A teremben alapból nem voltak annyira sokan, így senkinek sem tűnt fel, hogy a harmadik sorban egy pár szemtelen dolgokat művel. A rövid pólóm néha kicsit felcsúszott, és mintha Luke sem feküdt volna félig még a film kezdetekor. Szerencsére nem ült mellettünk senki, így nyugodtan suttoghatott mocskos dolgokat a fülembe egy helyes csávó, én pedig nyugodtan válaszolhattam neki hasonló szülőket megszégyenítő stílusban. Amikor a felsőm véletlen kicsit felbillent a nyakamig, felkuncogtam.
- Moziban vagyunk, te idióta! -nevettem Luke -ra.
- Basszus. -röhögött fel. -Lekéstem a rémült arcodról.
- Nem volt miről lekésned. -közöltem nyugodtan.
- Még be tudsz kapcsolódni! -mutatott a vászonra. A haja borzas volt, ezen elmosolyodtam.
- Na, akkor figyelj! -emeltem fel a mutató ujjam. A biztonság kedvéért átültem egy másik szabad helyre. Nem azért, hogy elrejtsem a remegésemet, sokkal inkább a vágyaimat igyekeztem leplezni.Aztán eszembe jutott valami. Felkaptam a gondosan földre helyezett popcornt. Elégedetten dőltem hátra a széken.

- Hogy lehet, hogy egyszer sem ijedtél meg? -próbált megfejteni Luke. Csak annyit, hogy a film felénél elunta, hogy sosem fogok sikítva hozzá bújni, ezért inkább ő kezdeményezett. Addigra pont eleget láttam ahhoz, hogy tudjam, mi lesz a történet vége, (Sharit úgy is megöli a húga, és úgysem fogják elkapni) így tulajdonképpen nem bántam az új programot. Igen ám, de valaki az első szekcióból lejött, mert ott valaki nagyon ordítozott. Be akart ülni a sor végébe, ahol nem látott fejeket (persze, mivel félig feküdtünk, kihasználva a nagy teret). Így talált ránk. Legyen elég annyi, hogy kicsit kiborult, aztán a vége az lett, hogy a Hood nevet is törölték az adatbázisból. Uppsz.
- Én nem félek az ilyenektől Luke. Ez egy film basszus! -tártam szét a karom. -Amúgy meg ne tereld el a szót. Pontosan láttam, hogy becsukott szemmel ülsz.
- Mert aludtam!
- Úgy, hogy közben minden egyes sikoltásra kiráz a hideg? -vigyorodtam el gonoszul.
- Túl nagy a fantáziád! -szűkült össze a szeme. Nem tudtam visszavágni, mert elértünk Calumék házához, és a házigazda dühösen robogott felénk.
- Miért jött az az üzenet az e-mailemre, hogy többé nem látnak szívesen a kedvenc mozimban? -fonta össze a karjait. Gyorsan Luke mögé csusszantam.
- Jött egy ilyen üzenet? Ó, te szegény! -szomorodott el. Véletlen felvihogtam. 

- Bazdmeg Luke! Nem ezért adtam kölcsön a nevem! Mégis mit műveltél?

- Én semmit! -tette fel a kezét erősen megnyomva azt a bizonyos "én" szócskát. Erre elkerekedett a szemem.

- Másodjára már te kezdted! 

- Jó, de először te! -védte magát.

- Lehet, de te...- akadtam meg. Nem azért, mert Luke ártatlan lett volna, hanem, mert Calum figyelmesen bólogatott.

- Folytasd csak! Mit is csinált Luke? -heccelt. Erre kijött Ashton is.

- Te! -mutatott Calumra -Megnyitva hagytad a mailed a gépen. És te! -váltott Luke-ra. -Mit műveltél?

- Erre próbálok én is rájönni. -meredt rá Cal. Ekkor már Mikey is az ajtóban dekkolt. Luke felsóhajtott.

- Hannah -val elfelejtettük, hogy moziban vagyunk....

- Menj már! -vihogott Michael. -Komolyan..khm..? -vonta fel jelentőségteljesen a szemöldökét,

- Hé! Semmi nem volt. Egy tag akadt ii. Meg amúgy is. Csak a pólóm csúszott fel véletlen egy icipicit! 

- Aha...-bólogatott Cal. -Csak egy picit felcsúszott a felső, mi? Legalább diszkrétek voltatok, ugye? 

Luke-kal egymásra néztünk, majd elröhögtük magunkat. Calum elvigyorodott, majd összepacsiztak.

- Mekkora balhé volt? -vigyorgott.

- Annyira nem volt nagy. -fojtottam el a röhögésem. Sajnos Ashton észrevette, és mosolyogva megcsóválta a fejét. Vigyorogva a mutatóujjamat a szám elé helyeztem, jelezve, tartsa a száját. 

Az esti koncert körül nem volt nagyobb a felhajtás. Egyedül nekem járt a fejemben, hogy; jön Baley. Tudtam, hogy a család régi barátja, és a többi, de egyszerűen irritált a csaj. Valahol mélyen talán féltékeny is voltam, hisz az a lány maga volt a tökély, ezt a szintet pedig nekem sosem sikerült elérnem. 

Nem akartam nagyon kicsípni magam (sosem szoktam). Nem öltöztem át, maradt rajtam a ruha, amit az moziban is viseltem. Egy kicsit igazítottam meg a sminkemet és a kék tincseimet. A hajam vasalt állapotban elég hosszú volt, szinte a derekamat söpörte. Ráadásul most ugye a csupasz derekamat súrolta, ami valljuk be, elég muris érzés. 

Ashton kocsijával mentünk a koncertre. Előtte egyetlenegy, gyors próbát tudtak csak beiktatni, ez inkább afféle kb. négy számból álló fellépés volt. Ami azt illeti, Sidey ezen részén rengeteg buli van, olyan Baley -féle Barbiek -nak valók. Akik minden tanárnál nyalnak a jobb jegyért, otthon büszkén elújságolják, mennem ott aludni a barátnőjükhöz, ami összefoglalva annyi, hogy itt pörögnek hajnalig. Így utólag belegondolva is irtó szerencsés vagyok, hogy nem egy ilyen csajként élek. 

- Ügyes legyél! -adtam egy gyors csókot Luke -nak. Így, a mai napi történtek után valahogy sokkal jobban vágyom rá. Nem válaszolt, csak adott egy puszit a nyakam tövébe, majd elindult. Mögötte sétáltam. A színpad széléről szoktam nézni a fellépéseket, valami berendezési cucc mögé bújva. Most is így tettem, és büszkén néztem a tömeget, akik hatalmas örömmel fogadták az új zenekart. Luke köszöntötte őket, de én meg csak arra tudtam gondolni, mennyire aranyos, ahogy mindig csavargatja a fülében azt a cuccost. Aztán eszembe jutott valami. Sasszemmel néztem végig a közönségen, de nem kellett sokáig keresnem. Baley az első sorban, pont Luke előtt volt. Hogy hogy harcolta ki magának a helyet, azt nem tudtam. Áh, semmi kedvem nem volt kinyírni. 

Inkább elvontam a figyelmemet, és Luke -ra koncentráltam.

  Szerettem amikor énekel, még azt is, ha izgul. Valahogy annyiszor figyeltem már, hogy tudom szinte az összes gesztusát, és az arckifejezéseiből  is le tudok olvasni egyet s mást. Aztán ott van Calum, aki tele van energiával, és mindig képes mosolyt csalni az arcomra. Ez alól Mikey sem kivétel, amikor próbál kemény rockstartként viselkedni, akkor valahogy muszáj elvigyorodnom. Ashton pedig önmagában karizmatikus személyiség, amikor viszont a dobjával van, lehetetlen nem szeretni. Legalábbis számomra.

A koncert túl rövid volt, hisz annyi dallal büszkélkedhetnek, miért nem játszhatnák el az összeset? Ami azt illeti, én hallgattam volna őket egész este. Nem hittem, hogy valaha is meg tudom unni.

- Na milyen volt? -túrt be játékosan Ash a hajamba.

- Klassz. -vigyorogtam. 

- Elrontottam az egyik részt a gitáron. Nagyon észrevehető volt? -ráncolta össze a szemöldökét Calum.

- Hol rontottad el? -mosolyogtam.

- Na, akkor nem volt feltűnő. Amúgy az I can't remember. Ott rontottam. -vakarta meg a fejét. Valaki hátulról átkarolt, mire elvigyorodtam.

- Mennyire nyerte el a tetszését hölgyem? -suttogta a fülembe Luke. Bársonyos ajkai simogatták a fülcimpámat, így nehezemre esett normálisan válaszolni.

- Elmegy. -fordultam hozzá. A szemei csillogtak, gondoltam, hogy a koncert utáni állapotnak tudható ez be.

- Hm...az már egész jó...-kacsintott. 

- Mi mentünk! -vonultak el a többiek. Luke pajkosan rám nézett.

- Sikerült elzavarnunk a többieket.

- Ennek örülnöm kéne? -húztam a szám. Válaszul csak egy csókot kaptam, de ez ép elég is volt ahhoz, hogy nyugodtan konstatáljam, bizony, nem jött rosszul, hogy ketten vagyunk. 

Aztán hirtelen megállítottam Luke -ot. 

- Eddig mit csináltunk mi ketten? -súgtam kíváncsian.

- Nem tudom. De valami nagyon klassz dolgot hagytunk ki. -hallottam a bizsergetést. Igazából kétségeim támadtak. Ma délután végre igazán jól éreztük magunkat ketten. Nem tudtam, addig ezt miért nem tettük. De aztán megnyugtattam  azzal, hogy ezen ráérek még agyalni. Újra megcsókoltam Luke -ot, mire hasonló mohósággal válaszolt. A lábaimat a dereka közé fontam, ő pedig erősen megtartott. Nem hiába az a sok edzés Calummal. Gyengéden harapdálta az ajkaimat, én pedig úgy éreztem, mindjárt elolvadok ott, a kezében. Egy magas hang szakította félbe kellemes elfoglaltságunkat.

- Khm..Luke! -állt meg a terem túlsó végében Baley. Egy halkat felmordultam, mire Luke felnevetett. Letett a földre, majd a lányhoz fordult. Nekem meg csak az járt a fejemben, hogy mégis hogy a fenébe juthatott be ide.

- Igen? -túrt be a hajába a szőke félistenem.

- Nagyon ügyesek voltatok! -mosolygott Baley. 

- Köszi. Nem tudod, hány óra? 

- Kilenc lesz. Miért? -nézett rá a márkás, divatos órájára a csaj.

- Akkor megyek a fiúkhoz. Mindjárt jövök! -címezte nekem. Mosolyogva bólintottam. Alighogy Luke kilépett a teremből, Baley nekem esett.

- Ugye nem gondolod komolyan, hogy Luke tényleg szeret és, hogy álompár vagytok? -kérdezte gúnyosan.

- Mi közöd ahhoz, hogy én mit gondolok? Meguntad a saját gondolataidat, ezért próbálod fejtegetni az enyémeket? -kontráztam higgadtan.

- Ne packázz velem Evans! Te jársz rosszul. -húzódott gúnyos mosolyra a szája.

- Reménykedsz, mi? -kacagtam fel. Ahogy láttam, Baley legszívesebben felpofozott volna.

- Én figyelmeztettelek. -mosolygott higgadtan.

- Én is megtenném, de szerintem már felhívták arra páran a figyelmedet, hogy ribis vagy. -vontam vállat. Aztán megtorpantam. - Vagy nem? Bocsi. -vigyorodtam el, majd méltóságteljesen kivonultam. Utólag rápillantottam Baley arcára, és az mindent vitt. Látszott rajta, hogy mindjárt felrobban, és hogy abban a pillanatban bármire képes lenne.
Valamiért a Far away jutott eszembe. Imádtam ezt a számot, és valahol mélyen most értettem meg igazán, miről szól.