Mint látjátok meghoztam a nyolcadik bejegyzést. Ezt is úgy, hogy nem szabadna írnom, mivel a legutóbbi német órán annyira pörgött ezen az agyam, hogy sajnos elfelejtettem, hogy iskolában vagyok. Nem is húznám tovább a szót, így kérnék bocsánatot, amiért kicsit talán furább lett, mint a többi.
Továbbá hálás köszönet a tizenhét (!) feliratkozómnak és a kedves kommentelőknek, akik tartják bennem a lelket, (még úgy is, hogy fogalmuk sincs róla).
Merjetek bátran most is hozzászólást fűzni, negatívat, pozitívat egyaránt, nem harapok! A kedves soroknak pedig kifejezetten örülök. :)
Jó olvasást!
***
Nem is hittem, hogy Baley ennyire kitartó. Komolyan, napok óta konkrétan leselkedett utánam. Alig vártam a pillanatot, amikor elmegyünk. Folyamatosan ott volt a sarkamban. Luke -nál aludtam, bár neki iskolába kellett volna mennie, de ehelyett inkább lógott, és velünk volt. Kár, hogy a fiúk általában próbáltak, és sokszor én is játszottam velük. Nagy részben csak gitárral segítettem be, de egyszer hajlandó voltam beadni a derekamat és énekeltem velük. Baley halálos pillantással nézett, ahányszor a fiúk szólóra ösztökéltek, csak ezért éltem néha a lehetőséggel. Luke -nak meg valami csodás véletlen folytán megeredt a tolla, és összeírt egy csomó szöveget. Igazából nagyon jó vázlatok voltak, tökéletesen passzolt az 5 Second Of Summer stílusához. Amikor olyan részhez értünk, ami elég nagy valószínűséggel rólam íródott, Baley arca eltorzult. De folyamatosan figyelt. Két oka van, hogy küldtem el...melegebb éghajlatra. Az egyik, Luke. Ehhez nem kívánok hosszabb hozzászólást fűzni. A második ok, pedig, hogy kíváncsi voltam. Nem tudtam elképzelni, mivel árthatna nekem ez a lány,.
- Hannah tudsz dobolni? -ivott bele a vizébe Ashton.
- Kicsit. -vigyorodtam el.
- Mucca'! -csillant fel Michael szeme.
- Szünet van! -tártam szét a karom.
- Nem baj. -nyomta a kezembe az ütőket Ashton. Michael felkapta a gitárt, majd a példáját követve Calum is. Luke csak mosolyogva törökülésbe vágta magát, ő volt a közönség. Baley lehuppant mellé.
- Az American Idiot-ot tudom. -bólintottam.
- Te akartad! -vigyorodott el Mikey, majd elkezdte a dalt. Nem sokkal később bekapcsolódtam, majd, a fiúk legnagyobb megdöbbenésére, végig tudtam játszani a számot.
- Hú. Asszem' Ash ejtve vagy! -röhögött Calum.
- Hol tanultál meg te ilyen jól dobolni? -kérdezte tőlem Ash.
- Csak néztelek a koncerteken. -vigyorodtam el. -Egyébként pedig egy régi ismerősöm mutatta. -és még csak nem is hazudtam. Még Baley is tátott szájjal nézett. Ettől hihetetlen boldog lettem. Az ablakban megláttam a tükörképemet, egy Hannaht, akinek a szeme úgy csillog, mint egy születésnapját ünneplő kisgyereké.
-. Szerintem mára ennyi elég is. Nem kell agyonstrapálni magatokat! Liz úgy is mindjárt hazaér. -mondta kedvesen Baley. Ha nem ismertem volna, simán bedőlök a nyávogós dumájának. Igazából csak nem bírta nézni, ahogy egy olyan közönséges lán, mint én, ennyire lekörözi az olyan csinibabát, mint ő.
- Oké. -bólintott Luke, majd feltápászkodott. Odajött, majd lehajolt hozzám.
- Te mit nem tudsz jól csinálni? -súgta mosolyogva mögöttem.
- Hm...nem is tudom. - vigyorodtam el.
- Például. -simogatta tovább ajkával a nyakamat. -Az a csók, amivel próba előtt megajándékoztál nem volt túl tökéletes. De szerintem megy az neked jobban is...
- Lehet. -nevettem fel. Luke maga felé fordított, majd kihívóan rám nézett. Mosolyogva megcsókoltam.
- Gyerekek még itt vagyunk! -figyelmeztetett röhögve Michael. Lassan eltoltam magamtól Luke -ot, majd óvatosan körbenéztem.
Egyedül Baley figyelt, kitörő örömmel. Mint aki a világ legnagyobb rejtélyét fejtette meg. Ash, Mikey valamit baromkodtak (ennyit arról, hogy zavarnánk mir. Irvint), Calum meg a gitárját hangolta figyelmesen. Nem tudtam, mire jöhetett rá, már ha egyáltalán ez volt a helyzet.
- Én mentem! -szólt vigyorogva Baley.
- Oké. -bólintott Ashton. A többiek rá se hederítettek. Ennek örültem volna, de volt valami gyanús benne. A lány általában mindig maradt vacsorára, hogy behízelegje magát Luke szüleinél, sőt, még egyszer a saját családját is áthívták, és akkor meg főleg játszotta az értelmes, szép, tökéletes kislányt. Tisztában voltam vele, hogy mekkora nagy siker lenne az ősöknél, ha ő meg Luke újra összejönnének, mert két, barát család, akinek a gyerekeik egy tökéletes párt alkotnak. Azt hiszem, Baley idősebb lehet nálam, de fiatalabb Luke -nál. Ráadásul főiskolára jár, én meg csak....vagyok.
- Hannah! -fordult felém Mikey.
- Igen? -néztem rá.
- Te még nem is voltál a lakásomban! -jutott az eszébe.
- Nem? -emlékeztem. De neki volt igaza, valóban nem jártam még a Michael Gordon Cilfford -rezidencián.
- Akkor gyere már át! Van egy új játék, és azt akarjuk kipróbálni! -invitált. Azt tudtam, hogy Ashton mindig átmegy hozzá videojátékot tesztelni, de én még nem próbáltam ki egyet sem.
- Nem tértek ezekhez. -mondtam őszintén.
- Még jobb. Eluntam már, hogy csak ezt a nyomit verem szarrá! -röhögött Mikey Ashtonra mutogatva. Ők ketten kemény szócsatába kezdtek, mire mosolyogva Luke -ra néztem.
- Mennyire veszélyes egy ilyen este?
- Hát... -köhécselt. -Nem tudom. De tudod mit? Megyek én is.
- Klassz. -vigyorogtam.
- Akkor hozz konzolt! Hannah -nak még tudok adni, de mióta a múltkorit tönkretettük, már csak kettő van. -nosztalgiázott Mike. Nem kérdeztem meg, mi lett a sorsa a harmadiknak, úgy éreztem, elég az a vigyor, ami Michael arcán jelent meg.
- Akkor én is viszem a sajátomat meg az Fifat. -bólogatott Calum. Egyértelmű volt, hogy ő is jön.
- Na jó, de mit eszünk? -túrt bele a hajába Luke.
- Majd rendelünk pizzát! -vont vállat Michael. - Ezen ne múljon!
Az este olyan...jól telt. Úgy hat -hét kikapott meccs után kezdtem edződni, és nem túl sokat bénáskodi. Sőt, emelem a tétet, egyszer megvertem Michaelt. Más téma, hogy akkor pont evett. Luke -ot viszont jobb pillanatiban is elvertem kétszer. Ő ezt a kezdők szerencséjének tudta be, viszont én biztos voltam az eddig elfeledett videójáték -tehetségemben. Calumot és Ashtont sajnos nem sikerült az elvertek listájára írnom. Gondolni sem akartam rá, ők mennyit nyomogathatták annak a hülye konzolnak életükben a gombjait. Aztán, amikor már minden pizza elfogyott, az összes kólás flakon üresen állt, és a játék is kezdett akadozni, Luke közölte, hogy hajnali fél kettő van, és ideje lenne lefeküdni. Mindannyian helyeseltünk, én személy már szinte pixelekben láttam.
Egyébként Michael lakása nagyon klassz. Ízlésesen van berendezve, de azért fel lehet ismerni, hogy kinek a birtokában áll (lásd a falakat beborító videó játék hegyeket). Két szoba plusz nappali, fürdő, konyha. Állítása szerint kell neki a tér.
Aztán kezdődött a dilemma. A fiúk számítottak rá, hogy itt alszanak, volt is mindenkinél cucc, csak ágy nem volt elég. Michaelne volt ugye egy sajátja, aztán a vendégszobában egy, a kanapé meg egy matrac. Javában törtük a fejünket a megoldáson, amikor Luke megszólalt.
- Nem kell.
- Ez komoly? Most hazamész vagy..-értetlenkedett Ashton.
- Nem. Majd Hannah alszik velem. -közölte nyugodtan. A többiek ezt tökéletesen elfogadták, sőt, még bosszankodtak is, hogy miért nem jutott ez előbb az eszükbe. Egyedül én voltam lesokkolva, de próbáltam álcázni magam, és eljátszani, hogy mennyire nem izgat fel a dolog. Mivel mi ketten vagyunk, megkaptuk a nagy ágyat.
Először szidtam magam, amiért nincs normális, valami csipkecsoda -pizsim. Aztán leesett, hogy nem valami romantikus -nyálas filmben vagyok, hanem haverommnál és annyi, hogy a barátommal alszom. Így maradt a kinyúlt, fekete póló. Éppen a hajamat engedtem ki, amikor Luke megjelent az ajtóban. Ő sem tetézte túl a dolgokat, alsónadrág és póló, ahogy mindig. Lazán beletúrt a hajába, majd csukta volna be az ajtót, de valaki már volt ott.
Michael diszkréten megköszörülte a torkát, majd óvatosan becsukta az ajtót, közben jelezve nekünk, hogy figyel minket. Nevetve megráztam a fejem. Nem is ő lenne.
Lehuppantam az ágyra, és a bal oldalra fészkeltem be. Becsavartam magam takaróval, és összegömbölyödtem. Nem sokkal később éreztem, ahogy nehezedik az ágy, meg láttam, ahogy a mellettem lévő takaró is ráfonódik egy testre. Kifelé voltam, így nem láttam Luke -ot. De nem kellett rá sokat várni. Hamarosan a vállamra már egy kéz nehezedett és a hajamat valaki finoman babrálja. Mosolyogva megfordultam. Az utcából beáradó gyér fény megvilágította az arcát
. Engem nézett.
- Nem fogsz tudni holnap felkelni! -figyelmeztettem vigyorogva.
- Nem baj. -súgta. A meleg lehelete bizsergette a bőrömet. Kirázott a hideg. Luke az ajkával finoman végigsimított az arcomon, majd megállt az ajkaimnál. Megcsókoltam, mire magához húzott. Gyengéden harapdáltam az ajkát, mire ledobta rólam a takaróm és rám terítette a sajátját. Éreztem a puha bőrét. Közelebb mocorogtam hozzá. Csak csókoltuk egymást, és nem tudtuk abbahagyni. Végül Luke tolt el, levegőért kapkodva.
- Nem fogsz tudni holnap felkelni! -vigyorgott.
- Igazad van. -bólintottam fáradtan. Tudtam, hogy viccelt, de azt is, hogy komolyan gondolja.
- Jó éjszakát! -adott egy utolsó csókot. Aztán a karjai közt elaludtam.
- Gyerekek! -ordított. Michael. Nagy nehezen kinyitottam a szemem. Aztán rájöttem, hogy hol vagyok. Felözönlöttek bennem a tegnap este emlékei, mire elmosolyodtam.
Össze voltam kuporodva Luke mellénél, ő pedig átölelt. Már ébren volt, és elvigyorodott, amikor fáradtan ránéztem.
- Bajban vagyunk! -súgta a fülembe. Az ajtóban Michael állt összefont kezekkel. Elképzeltem, hogy a ő szemén keresztül hogy festhetünk. Hm. A takaróm a földön, Luke -kal összefonódva alszunk középen, és akkora karikák vannak a szemeink alatt, hogy biztos nem feküdtünk le időben...a hajunk valószínűleg kócosabb, mint kellene, és lehet, hogy van rajtam néhány kiszívott seb
- Öhm..Jó reggelt! -ültem fel mosolyogva. Mikey csak állt felvont szemöldökkel, mire elnevettem magam. Rákacsintottam, mire ő is felröhögött. Felvette a földről a takarót és rám dobta.
-. Látom sok hasznát vetted! -mire Luke is, aki amúgy már sunyiban slisszkolt volna kifele, felkuncogott
- Megtetszett a másik! -mosolyogtam, mire Mike hozzám vágta a párnát. A nagy lendülettől visszabuktam az ágyra, mire a hajam szétesett, és engedni látta a kis foltokat a nyakamon.
- Nagy buli lehetett itt este! -vigyorgott Michael, akinek természetesen feltűnt a néhány jellegzetes folt.
- Hm...szép napunk van! -ugrottam az ajtóhoz. De Michael megállított.
- Ugye nem? -nézett rám jelentőségteljesen. Elvörösödtem. Értettem mire gondol.
- Dehogyis! -sütöttem le a szemem. Mike megnyugodott és kiengedett.
- Ugye tisztában van vele, hogy ha nem eszel gyorsan, öt perc múlva Calum meg a drágalátos Luke -od felfalja a konyhát? -jött velem szembe Ash.
- Ajjaj! -futottam be az étkezőbe. És valóban, alig volt már kaja, de üres kenyeres zacskó, meg Nutellá süveg bezzeg ott díszelgett az asztal közepén.
- Mondjátok, hogy nem ettetek meg mindent! -huppantam le az egyik székre.
- Nem! -mondta büszkén Cal. -Direkt félretettünk neked egy pirítóst. -vette elő a kihűlt darabot. Átfutott a fejemen, hogy a szándék a fontos, és elkezdtem csócsálni a reggelimet.
Este a fiúk közölték, hogy valami barátjuk zenekarának lesz a koncertje és meg vagyunk hívva (igen, engem is vártak, bár még soha nem találkoztunk). Vállat vontam és felmentem felöltözni.
Itt kezdődött a dilemma. Alig maradt pár cuccom, mert a legtöbbjük mosóban volt (örök hála Mikey). De valahogy egy fekete, direkt szaggatott harisnya, egy rövidnadrág, egy Green Dayes póló még meg maradt, de találtam egy piros inget is, amit a derekamra kötöttem. Estére már lehűlt a levegő.
A hajamat kivasaltam, de amíg mentem le a fiúkhoz a lépcsőn, félrecsúszhatott, és engedni látta azt, amit eddig igyekeztem takarni.
- Van tetkód? -esett le Mikey álla.
- Aha. -bólintottam. Nem akartam nagy feneket keríteni neki. Csak egy feketével írt dátum volt, de a jelentése felvállalhatatlan.
- Muti! -pattant oda Ash. Hamarosan már mind a négyen a tarkómat bámulták.
- Mi történt 2014. december 24. -én? -kíváncsiskodott Luke. Nem mertem elmondani, hogy ez a hónapokkal előtte betervezett legeredményesebb öngyilkossági kísérletem dátuma.
- Szenteste volt. -vontam vállat. Nem hiszem, hogy elhitték, de hál' Istennek, mindenki rám hagyta.
- Gyertek, megvan a kocsi kulcs! -invitált minket Ash.
Igazából rettentően fura volt másnak a koncertjén lenni. Már megszoktam a fiúk fellépéseit, és érdekes volt, ahogy most én is a közönség soraiban vagyok. És bár a banda nagyon klassz volt, de tisztán látszott, (és hallatszott) hogy az 5 Second Of Summer mennyivel jobb. Igazából sajnos nem tudtam nagyon figyelni. Vagyis lehet, hogy túlzott érdeklődét mutattam. Luke betett a nyakába (!). Nos, egy kicsit talán kilógtam a tömegből. Mellettem Ashton is felemelkedett (őt nem tudom ki bírta el). Igen, észrevett minket Chris (a barátjuk) és a szám kellős közepén röhögőgörcsöt kapott. Nem izgultam, hogy elesünk, Luke erősen tartott. Amikor egy erősen kifestett csaj csúnyán nézett rám, leesett, hogy talán nem is jön olyan rosszul Hemmings bácsinak, hogy tarthat. Khm..
Mindegy, de sikerült elérnünk, hogy a koncertnek vége szakadjon, és a backstadge-ben köszönthessük a nagy fellépőt. Amikor jött felénk, jól megnéztem magamnak. Fekete haj, kilőtt fülek, rockos stílus. Olyan Billi Yoe Amstrong -fiatalon típus.
Miután a fiúk összepacsiztak, majd üdvözölték egymást, Chris rám emelte tekintetét.
- Hannah Evans? Láttalak az előbb. -vigyorgott. Mosolyogva bólintottam.
- A barátnőm. -ölelt át mosolyogva Luke. Bár ezt nagyon aranyosnak találtam volna, de hallottam a hangjában az enyhén indulatos árnyalatot.
- Tudom. -bólintott a srác. -Hogy tetszett a koncert?
- Nagyon fasza volt. Klassz vagy öreg! -csapott a vállára Michael. Ezzel a témával úgy el is voltak egy darabig, aztán a fiúk elmentek italért, kettesben hagyva engem Chrissel, mondván "ismerkedjünk meg". Először jópofa volt, mert Chris humora hasonlított az enyémhez (enyhén cinikus). Ráadásul a zenén is jót tudtunk vitatkozni, mert ő utálja a Nirvanát, mert szerinte Curtnek nem kellet volna cserbenhagynia a társait. És akkor jöttem én, a pozitív érveimmel, de alighogy elsoroltam volna, ő már darálta is a negatívumokat. De minden egyes mondatnál közelebb férkőzött hozzám. Én próbáltam nem feltűnően arrébb állni, de hamar azon kaptam magam, hogy a srác keze a fenekeimen (!) van.
- Egy másodperced van, hogy elvedd onnan a kezed. -közöltem vele nyugodtan.
- Jó. -válaszolt szintén visszafogottan. Magamban megkönnyebbültem. Aztán hirtelen olyat tett, amitől a lélegzetem is elállt. Lesmárolt a hülyegyerek. De peche volt. A fiúk akkor érkeztek meg az italokkal. Nem láttam az arcukat, de gondoltam, hogy nem erre számítottak, amikor magunkra hagytak minket. Chris a nyelvét ledugta a torkomig, én meg próbálom eltolni magamtól.
- Normális vagy te köcsög állat? -hallottam Luke hangját. Erre Chris eleresztett. Calum szemei elkerekedtek, és szerintem vert volna be neki, de Ash megállította. Ziháltan bemutattam neki, mire Chris gúnyosan elvigyorodott.
- Mit játszod magad? Mindenki látta, mennyire élvezted! -nevetett az arcomba. Luke -ot nem volt, aki lefogja, így a barátom akkorát vert be a hülye pofájába, hogy Chris orra vérre megeredt.
- Húzzunk innen. -köpte a szavakat Mike. Lassan elindultunk.
Valahogy túl gyorsan történt számomra mindent, és bele sem mertem gondolni, a fiúknak milyen lehet. Egyik percben még haver, a másikban már megütöd...
A kocsiban a szokásostól eltérően csönd volt. Szerintem Asht is úgy felkavarta ez, mint engem, ezért próbálta megtörni a némaságot.
- Na és mond csak Hannah. Kivel jobb csókolózni, Hemmings bácsival vagy vele? -nézet rám a visszapillantó -tükörből. Elmosolyodtam.
- Nem is tudom. Talán Luke. -gondolkodtam el.
- És hogy született ez a döntés? -nevetett fel Calum. Látványosan eltöprengtem.
- Őt szeretem. -mondtam egyszerűen. A szemem sarkából láttam, hogy a jobbomon Luke elmosolyodik. Vigyorogva rákacsintottam, mire leoldotta rólam a biztonsági hámot, majd megcsókolt.
- Ne most gyerekek! -fordult hátra Mike.
- Hess innen! -zavartam el a kezét. Mivel este volt, egyedül a kívülről beszűrődő lámpák voltak az egyetlen halvány fényforrás, ergó nem nézhették nagyon végig a tevékenységünket Luke -kal.
- Ez már korhatáros. -meredt ránk döbbenten Cal. Ennyire kivilágítottak lennének Sidney utcái?
- Megérkeztünk, most már abba hagyhatjátok! -vigyorgott ránk Ash.
- Gonoszak vagytok! -nevettem rájuk sértettséget színelve.
- Hú. Asszem' Ash ejtve vagy! -röhögött Calum.
- Hol tanultál meg te ilyen jól dobolni? -kérdezte tőlem Ash.
- Csak néztelek a koncerteken. -vigyorodtam el. -Egyébként pedig egy régi ismerősöm mutatta. -és még csak nem is hazudtam. Még Baley is tátott szájjal nézett. Ettől hihetetlen boldog lettem. Az ablakban megláttam a tükörképemet, egy Hannaht, akinek a szeme úgy csillog, mint egy születésnapját ünneplő kisgyereké.
-. Szerintem mára ennyi elég is. Nem kell agyonstrapálni magatokat! Liz úgy is mindjárt hazaér. -mondta kedvesen Baley. Ha nem ismertem volna, simán bedőlök a nyávogós dumájának. Igazából csak nem bírta nézni, ahogy egy olyan közönséges lán, mint én, ennyire lekörözi az olyan csinibabát, mint ő.
- Oké. -bólintott Luke, majd feltápászkodott. Odajött, majd lehajolt hozzám.
- Te mit nem tudsz jól csinálni? -súgta mosolyogva mögöttem.
- Például. -simogatta tovább ajkával a nyakamat. -Az a csók, amivel próba előtt megajándékoztál nem volt túl tökéletes. De szerintem megy az neked jobban is...
- Lehet. -nevettem fel. Luke maga felé fordított, majd kihívóan rám nézett. Mosolyogva megcsókoltam.
- Gyerekek még itt vagyunk! -figyelmeztetett röhögve Michael. Lassan eltoltam magamtól Luke -ot, majd óvatosan körbenéztem.
Egyedül Baley figyelt, kitörő örömmel. Mint aki a világ legnagyobb rejtélyét fejtette meg. Ash, Mikey valamit baromkodtak (ennyit arról, hogy zavarnánk mir. Irvint), Calum meg a gitárját hangolta figyelmesen. Nem tudtam, mire jöhetett rá, már ha egyáltalán ez volt a helyzet.
- Én mentem! -szólt vigyorogva Baley.
- Oké. -bólintott Ashton. A többiek rá se hederítettek. Ennek örültem volna, de volt valami gyanús benne. A lány általában mindig maradt vacsorára, hogy behízelegje magát Luke szüleinél, sőt, még egyszer a saját családját is áthívták, és akkor meg főleg játszotta az értelmes, szép, tökéletes kislányt. Tisztában voltam vele, hogy mekkora nagy siker lenne az ősöknél, ha ő meg Luke újra összejönnének, mert két, barát család, akinek a gyerekeik egy tökéletes párt alkotnak. Azt hiszem, Baley idősebb lehet nálam, de fiatalabb Luke -nál. Ráadásul főiskolára jár, én meg csak....vagyok.
- Hannah! -fordult felém Mikey.
- Igen? -néztem rá.
- Te még nem is voltál a lakásomban! -jutott az eszébe.
- Nem? -emlékeztem. De neki volt igaza, valóban nem jártam még a Michael Gordon Cilfford -rezidencián.
- Akkor gyere már át! Van egy új játék, és azt akarjuk kipróbálni! -invitált. Azt tudtam, hogy Ashton mindig átmegy hozzá videojátékot tesztelni, de én még nem próbáltam ki egyet sem.
- Nem tértek ezekhez. -mondtam őszintén.
- Még jobb. Eluntam már, hogy csak ezt a nyomit verem szarrá! -röhögött Mikey Ashtonra mutogatva. Ők ketten kemény szócsatába kezdtek, mire mosolyogva Luke -ra néztem.
- Mennyire veszélyes egy ilyen este?
- Hát... -köhécselt. -Nem tudom. De tudod mit? Megyek én is.
- Klassz. -vigyorogtam.
- Akkor hozz konzolt! Hannah -nak még tudok adni, de mióta a múltkorit tönkretettük, már csak kettő van. -nosztalgiázott Mike. Nem kérdeztem meg, mi lett a sorsa a harmadiknak, úgy éreztem, elég az a vigyor, ami Michael arcán jelent meg.
- Akkor én is viszem a sajátomat meg az Fifat. -bólogatott Calum. Egyértelmű volt, hogy ő is jön.
- Na jó, de mit eszünk? -túrt bele a hajába Luke.
- Majd rendelünk pizzát! -vont vállat Michael. - Ezen ne múljon!
Az este olyan...jól telt. Úgy hat -hét kikapott meccs után kezdtem edződni, és nem túl sokat bénáskodi. Sőt, emelem a tétet, egyszer megvertem Michaelt. Más téma, hogy akkor pont evett. Luke -ot viszont jobb pillanatiban is elvertem kétszer. Ő ezt a kezdők szerencséjének tudta be, viszont én biztos voltam az eddig elfeledett videójáték -tehetségemben. Calumot és Ashtont sajnos nem sikerült az elvertek listájára írnom. Gondolni sem akartam rá, ők mennyit nyomogathatták annak a hülye konzolnak életükben a gombjait. Aztán, amikor már minden pizza elfogyott, az összes kólás flakon üresen állt, és a játék is kezdett akadozni, Luke közölte, hogy hajnali fél kettő van, és ideje lenne lefeküdni. Mindannyian helyeseltünk, én személy már szinte pixelekben láttam.
Egyébként Michael lakása nagyon klassz. Ízlésesen van berendezve, de azért fel lehet ismerni, hogy kinek a birtokában áll (lásd a falakat beborító videó játék hegyeket). Két szoba plusz nappali, fürdő, konyha. Állítása szerint kell neki a tér.
Aztán kezdődött a dilemma. A fiúk számítottak rá, hogy itt alszanak, volt is mindenkinél cucc, csak ágy nem volt elég. Michaelne volt ugye egy sajátja, aztán a vendégszobában egy, a kanapé meg egy matrac. Javában törtük a fejünket a megoldáson, amikor Luke megszólalt.
- Nem kell.
- Ez komoly? Most hazamész vagy..-értetlenkedett Ashton.
- Nem. Majd Hannah alszik velem. -közölte nyugodtan. A többiek ezt tökéletesen elfogadták, sőt, még bosszankodtak is, hogy miért nem jutott ez előbb az eszükbe. Egyedül én voltam lesokkolva, de próbáltam álcázni magam, és eljátszani, hogy mennyire nem izgat fel a dolog. Mivel mi ketten vagyunk, megkaptuk a nagy ágyat.
Először szidtam magam, amiért nincs normális, valami csipkecsoda -pizsim. Aztán leesett, hogy nem valami romantikus -nyálas filmben vagyok, hanem haverommnál és annyi, hogy a barátommal alszom. Így maradt a kinyúlt, fekete póló. Éppen a hajamat engedtem ki, amikor Luke megjelent az ajtóban. Ő sem tetézte túl a dolgokat, alsónadrág és póló, ahogy mindig. Lazán beletúrt a hajába, majd csukta volna be az ajtót, de valaki már volt ott.
Michael diszkréten megköszörülte a torkát, majd óvatosan becsukta az ajtót, közben jelezve nekünk, hogy figyel minket. Nevetve megráztam a fejem. Nem is ő lenne.
Lehuppantam az ágyra, és a bal oldalra fészkeltem be. Becsavartam magam takaróval, és összegömbölyödtem. Nem sokkal később éreztem, ahogy nehezedik az ágy, meg láttam, ahogy a mellettem lévő takaró is ráfonódik egy testre. Kifelé voltam, így nem láttam Luke -ot. De nem kellett rá sokat várni. Hamarosan a vállamra már egy kéz nehezedett és a hajamat valaki finoman babrálja. Mosolyogva megfordultam. Az utcából beáradó gyér fény megvilágította az arcát
. Engem nézett.
- Nem fogsz tudni holnap felkelni! -figyelmeztettem vigyorogva.
- Nem baj. -súgta. A meleg lehelete bizsergette a bőrömet. Kirázott a hideg. Luke az ajkával finoman végigsimított az arcomon, majd megállt az ajkaimnál. Megcsókoltam, mire magához húzott. Gyengéden harapdáltam az ajkát, mire ledobta rólam a takaróm és rám terítette a sajátját. Éreztem a puha bőrét. Közelebb mocorogtam hozzá. Csak csókoltuk egymást, és nem tudtuk abbahagyni. Végül Luke tolt el, levegőért kapkodva.
- Nem fogsz tudni holnap felkelni! -vigyorgott.
- Igazad van. -bólintottam fáradtan. Tudtam, hogy viccelt, de azt is, hogy komolyan gondolja.
- Jó éjszakát! -adott egy utolsó csókot. Aztán a karjai közt elaludtam.
- Gyerekek! -ordított. Michael. Nagy nehezen kinyitottam a szemem. Aztán rájöttem, hogy hol vagyok. Felözönlöttek bennem a tegnap este emlékei, mire elmosolyodtam.
Össze voltam kuporodva Luke mellénél, ő pedig átölelt. Már ébren volt, és elvigyorodott, amikor fáradtan ránéztem.
- Bajban vagyunk! -súgta a fülembe. Az ajtóban Michael állt összefont kezekkel. Elképzeltem, hogy a ő szemén keresztül hogy festhetünk. Hm. A takaróm a földön, Luke -kal összefonódva alszunk középen, és akkora karikák vannak a szemeink alatt, hogy biztos nem feküdtünk le időben...a hajunk valószínűleg kócosabb, mint kellene, és lehet, hogy van rajtam néhány kiszívott seb
- Öhm..Jó reggelt! -ültem fel mosolyogva. Mikey csak állt felvont szemöldökkel, mire elnevettem magam. Rákacsintottam, mire ő is felröhögött. Felvette a földről a takarót és rám dobta.
-. Látom sok hasznát vetted! -mire Luke is, aki amúgy már sunyiban slisszkolt volna kifele, felkuncogott
- Megtetszett a másik! -mosolyogtam, mire Mike hozzám vágta a párnát. A nagy lendülettől visszabuktam az ágyra, mire a hajam szétesett, és engedni látta a kis foltokat a nyakamon.
- Nagy buli lehetett itt este! -vigyorgott Michael, akinek természetesen feltűnt a néhány jellegzetes folt.
- Hm...szép napunk van! -ugrottam az ajtóhoz. De Michael megállított.
- Ugye nem? -nézett rám jelentőségteljesen. Elvörösödtem. Értettem mire gondol.
- Dehogyis! -sütöttem le a szemem. Mike megnyugodott és kiengedett.
- Ugye tisztában van vele, hogy ha nem eszel gyorsan, öt perc múlva Calum meg a drágalátos Luke -od felfalja a konyhát? -jött velem szembe Ash.
- Ajjaj! -futottam be az étkezőbe. És valóban, alig volt már kaja, de üres kenyeres zacskó, meg Nutellá süveg bezzeg ott díszelgett az asztal közepén.
- Mondjátok, hogy nem ettetek meg mindent! -huppantam le az egyik székre.
- Nem! -mondta büszkén Cal. -Direkt félretettünk neked egy pirítóst. -vette elő a kihűlt darabot. Átfutott a fejemen, hogy a szándék a fontos, és elkezdtem csócsálni a reggelimet.
Este a fiúk közölték, hogy valami barátjuk zenekarának lesz a koncertje és meg vagyunk hívva (igen, engem is vártak, bár még soha nem találkoztunk). Vállat vontam és felmentem felöltözni.
Itt kezdődött a dilemma. Alig maradt pár cuccom, mert a legtöbbjük mosóban volt (örök hála Mikey). De valahogy egy fekete, direkt szaggatott harisnya, egy rövidnadrág, egy Green Dayes póló még meg maradt, de találtam egy piros inget is, amit a derekamra kötöttem. Estére már lehűlt a levegő.
A hajamat kivasaltam, de amíg mentem le a fiúkhoz a lépcsőn, félrecsúszhatott, és engedni látta azt, amit eddig igyekeztem takarni.
- Van tetkód? -esett le Mikey álla.
- Aha. -bólintottam. Nem akartam nagy feneket keríteni neki. Csak egy feketével írt dátum volt, de a jelentése felvállalhatatlan.
- Muti! -pattant oda Ash. Hamarosan már mind a négyen a tarkómat bámulták.
- Mi történt 2014. december 24. -én? -kíváncsiskodott Luke. Nem mertem elmondani, hogy ez a hónapokkal előtte betervezett legeredményesebb öngyilkossági kísérletem dátuma.
- Szenteste volt. -vontam vállat. Nem hiszem, hogy elhitték, de hál' Istennek, mindenki rám hagyta.
- Gyertek, megvan a kocsi kulcs! -invitált minket Ash.
Igazából rettentően fura volt másnak a koncertjén lenni. Már megszoktam a fiúk fellépéseit, és érdekes volt, ahogy most én is a közönség soraiban vagyok. És bár a banda nagyon klassz volt, de tisztán látszott, (és hallatszott) hogy az 5 Second Of Summer mennyivel jobb. Igazából sajnos nem tudtam nagyon figyelni. Vagyis lehet, hogy túlzott érdeklődét mutattam. Luke betett a nyakába (!). Nos, egy kicsit talán kilógtam a tömegből. Mellettem Ashton is felemelkedett (őt nem tudom ki bírta el). Igen, észrevett minket Chris (a barátjuk) és a szám kellős közepén röhögőgörcsöt kapott. Nem izgultam, hogy elesünk, Luke erősen tartott. Amikor egy erősen kifestett csaj csúnyán nézett rám, leesett, hogy talán nem is jön olyan rosszul Hemmings bácsinak, hogy tarthat. Khm..
Mindegy, de sikerült elérnünk, hogy a koncertnek vége szakadjon, és a backstadge-ben köszönthessük a nagy fellépőt. Amikor jött felénk, jól megnéztem magamnak. Fekete haj, kilőtt fülek, rockos stílus. Olyan Billi Yoe Amstrong -fiatalon típus.
Miután a fiúk összepacsiztak, majd üdvözölték egymást, Chris rám emelte tekintetét.
- Hannah Evans? Láttalak az előbb. -vigyorgott. Mosolyogva bólintottam.
- A barátnőm. -ölelt át mosolyogva Luke. Bár ezt nagyon aranyosnak találtam volna, de hallottam a hangjában az enyhén indulatos árnyalatot.
- Tudom. -bólintott a srác. -Hogy tetszett a koncert?
- Nagyon fasza volt. Klassz vagy öreg! -csapott a vállára Michael. Ezzel a témával úgy el is voltak egy darabig, aztán a fiúk elmentek italért, kettesben hagyva engem Chrissel, mondván "ismerkedjünk meg". Először jópofa volt, mert Chris humora hasonlított az enyémhez (enyhén cinikus). Ráadásul a zenén is jót tudtunk vitatkozni, mert ő utálja a Nirvanát, mert szerinte Curtnek nem kellet volna cserbenhagynia a társait. És akkor jöttem én, a pozitív érveimmel, de alighogy elsoroltam volna, ő már darálta is a negatívumokat. De minden egyes mondatnál közelebb férkőzött hozzám. Én próbáltam nem feltűnően arrébb állni, de hamar azon kaptam magam, hogy a srác keze a fenekeimen (!) van.
- Egy másodperced van, hogy elvedd onnan a kezed. -közöltem vele nyugodtan.
- Jó. -válaszolt szintén visszafogottan. Magamban megkönnyebbültem. Aztán hirtelen olyat tett, amitől a lélegzetem is elállt. Lesmárolt a hülyegyerek. De peche volt. A fiúk akkor érkeztek meg az italokkal. Nem láttam az arcukat, de gondoltam, hogy nem erre számítottak, amikor magunkra hagytak minket. Chris a nyelvét ledugta a torkomig, én meg próbálom eltolni magamtól.
- Normális vagy te köcsög állat? -hallottam Luke hangját. Erre Chris eleresztett. Calum szemei elkerekedtek, és szerintem vert volna be neki, de Ash megállította. Ziháltan bemutattam neki, mire Chris gúnyosan elvigyorodott.
- Mit játszod magad? Mindenki látta, mennyire élvezted! -nevetett az arcomba. Luke -ot nem volt, aki lefogja, így a barátom akkorát vert be a hülye pofájába, hogy Chris orra vérre megeredt.
- Húzzunk innen. -köpte a szavakat Mike. Lassan elindultunk.
Valahogy túl gyorsan történt számomra mindent, és bele sem mertem gondolni, a fiúknak milyen lehet. Egyik percben még haver, a másikban már megütöd...
A kocsiban a szokásostól eltérően csönd volt. Szerintem Asht is úgy felkavarta ez, mint engem, ezért próbálta megtörni a némaságot.
- Na és mond csak Hannah. Kivel jobb csókolózni, Hemmings bácsival vagy vele? -nézet rám a visszapillantó -tükörből. Elmosolyodtam.
- Nem is tudom. Talán Luke. -gondolkodtam el.
- És hogy született ez a döntés? -nevetett fel Calum. Látványosan eltöprengtem.
- Őt szeretem. -mondtam egyszerűen. A szemem sarkából láttam, hogy a jobbomon Luke elmosolyodik. Vigyorogva rákacsintottam, mire leoldotta rólam a biztonsági hámot, majd megcsókolt.
- Ne most gyerekek! -fordult hátra Mike.
- Hess innen! -zavartam el a kezét. Mivel este volt, egyedül a kívülről beszűrődő lámpák voltak az egyetlen halvány fényforrás, ergó nem nézhették nagyon végig a tevékenységünket Luke -kal.
- Ez már korhatáros. -meredt ránk döbbenten Cal. Ennyire kivilágítottak lennének Sidney utcái?
- Megérkeztünk, most már abba hagyhatjátok! -vigyorgott ránk Ash.
- Gonoszak vagytok! -nevettem rájuk sértettséget színelve.
Uuuu imádom nagyon jo lett!!! Fuuuu alig várom a Kovi részt!!! Mire jött ra Baley?!!!
VálaszTörlésSiess a Kovivel!!!❤️❤️
Köszi :) Kicsit el lett kapkodva, ezért így utólag is bocsánat...:/
TörlésHogy mire jött rá Baley azt nemsokára megtudhatod! ;)