9. Bejegyzés -Don't ever let it end

 Sziasztok!

 Először is, nagyon szépen köszönöm a tizennyolc (!) feliratkozót! Továbbá végtelenül hálás vagyok a kommentjeitekért! És ezt nem csak úgy mondom, szegény valaki pontosan tudja, hogy mennyire feldob egy újabb követő vagy egy hozzászólás. Ne tartsátok magatokban a gondolataitokat, írjatok legyen negatív, pozitív! (Szigorúan zárójelben: mindig is rossz szónok voltam). 

 És köszönöm annak a valaki -nek, hogy mindig mellettem van, és tudja az egész történetet, pedig nem egyszerű. És igen, volt, amikor kerek -perec megmondta, hogy Hannah egy r*banc. De nem haragudtam érte, mert...Bocsánat, kicsit sokat írtam itt az elején.

 Jó olvasást!

*Pár nappal később*

- Leszállunk! -bökött oldalba Luke. Sóhajtottam, majd leemeltem a fülest a fejemről.
  Mióta elindult a gép Sydney-ből egyfolytában, megállás nélkül szól a zene a fülemben. Szegény telefonom szerintem egyszer végkimerültségben fog meghalni, mert szinte egész nap dolgoztatom, és a töltője is mindig eltűnik. Bár most utazás előtt szépen rendbe tettem, a leszállásra már elérte azt a bizonyos piros szintet, ami a terhelt akkuhasználatot jelezte.
 De nem bántam. London elbűvölő volt felülnézetben, de valahogy furcsa érzésem lett. Még sosem voltam Angliában, bár a fúk már többször, én viszont nem ismerem a várost, és fogalmam sincs, hogy itt mivel lehetne elütni az időt, amíg a 5 Second Of Summer egy életbevágóan fontos és titkos interjút ad valami újságnak, vagy mit tudom én.

- Michaelék megvannak? -fordultam Luke felé. Lehetetlenség volt öt jegyet egymás mellé foglalni, így legalább azt kiharcoltuk, hogy a két szélső szemkontaktusban legyen. Jelen esetben Luke és Mike.
- Úgy látom igen. -vigyorodott el a szomszédom. Felsóhajtottam.
- Hogy nem unják meg? -nevettem fel. Luke leírásából ítélve Ashton és Mikey végig a dögöd Stewardesst fűzték. Néha a hölgyike szíveskedett tenni egy kört, de végül mindig megállt egy sornál. De nem is tudom, mit vártam. A lány szőkés haja szögegyenes volt, és szépen kiemelte formás arcát és mandulavágású, barna szemét. A vonásai szépek voltak, az egyenruhája pedig úgy feszült rajta bizonyos helyeken, ahogy nekem az életben nem fog. Na nem mintha deszka lettem volna, de igazából sosem vágytam tökéletes alakra. Jó volt nekem, hogy hosszúak a lábaim, lapos a hasam és viszonylag karcsú vagyok. De olyan merev, mintha karót nyeltem volna, így a mozgásom elég érdekes, ami sokat ront az összhatáson. A lány szája viszont majdnem olyan telt volt, mint Calum Hoodé.
  Igen, azé a Calumé, akit annyira szívesen megcsókoltam volna a születésnapján. Akinek annyira közel voltak az ajkai, amivel annyira finoman harapdálta a nyakamat, hogy kis híján elfelejtettem, hogy van barátom. Azé a Calumé, aki jobban ismer a világon, mint bárki, és ennek hatására az alkohol próbál minket még közelebb összehozni.
  Kár, hogy megszerettem Luke -ot. Igazán. 
- Gyere! -fogta meg a kezemet Luke. -Megérkeztünk.

- Itt is lennénk. -lépett be elsőként a házba Ash. A fiúk már ismerik a terepet, szálltak már meg itt. Igazából nekem ez az apartman sem különbözött a többitől, ahol eltöltöttem egy kis időt. Unalmas bútorok, összetéveszthető berendezés, semleges falak. Legalább az vigasztalt, hogy a benne folyó élet nem lesz ennyire hétköznapi.
- Tárlatvezetés! -karolt át Mike. Elnevettem magam, és hagytam, hagy húzzon maga után. Miután megmutatta a konyhát és a fürdőt különleges részhez érkezett.
- És a hálószoba! -nyitott be vigyorogva.
- És én hol fogok aludni? -tártam ki a karom tehetetlenül. Négy ágy volt egymástól alig pár centire.
- Mit szólnál, ha osztoznánk? -lépett mögém Luke. Láttam az arcán, hogy nincs túlzottan oda az ötletért.  Először felvillant bennem a gondolat, hogy ő meg én egy szobában a többiekkel. Aztán rájöttem, hogy nagyon nincs más lehetőségem.
- Rendben. -bólintottam összeráncolt szemöldökkel. Michael elnevette magát.
- Itt nem lesznek esti szórakozások! Vagyis remélem...-kacsintott. Röhögve belebokszoltam a vállába.

A fiúkat még aznap hívta Mr. Peters. Telefonon vitatkoztak valamin, amikor Cal közölte, hogy engem keres. Kíváncsian vettem át a telefont, de kicsit félve, mert valószínűleg a rokonom, de nem beszéltünk soha semmit. Számomra mindig is csak a fiúk menedzsere volt.
- Szia Hannah! -hallottam a telefonban.
- Hello, Mr. Peters. -köszöntem vissza.
- Hannah, fontos dologról szeretnék veled beszélni. Sok ügynökség keresett már fel engem veled kapcsolatban, jó részt a hangodra kíváncsiak, de néhányan más ügyekben kerestek. Nagyrészt elutasítottam, mert tudom, hogy nagy feladat a fiúkra vigyázni. De ma az American A. Records keresett fel! Hannah, neked ez egy életre szóló lehetőség lenne! Odamész, meghallgatnak...Gondold át! -győzködött. Én meg hirtelen azt sem tudtam, hol van a fejem.
- Öhm..persze..mindenképpen! -makogtam enyhén gúnyosan. Nem terveztem semmilyen karrierbe kezdeni, egyszerűen csak élni akartam. -Sajnálom, de úgy látom, a fiúk kezdenek kikelni magukból. Viszlát Mr. Peters! -majd jó erősen megnyomtam a piros gombot. Percről percre idegesebb lettem. Aztán dühösen dobbantottam. Nem értettem, min kaptam fel a vizet ennyire. Alig mondott pár mondatot, én meg már szinte az első hallatán beidegesedtem.
- Tessék! -adtam vissza Calnak a telefont. Szerintem látta rajtam a kimerültséget és elmosolyodott.
- Kiakasztott a nagybácsi? -meredt rám vigyorogva.
- Milyen nagybácsi? -zavarodtam meg, aztán gyorsan leesett a tantusz. -Igen.
- Mit akart? -szélesedett a mosoly.
- Valami énekes meghallgatást. -sziszegtem. Calum vigyora még jobban széthúzódott, majd megölelt.
- Szard le. -mondta nyugodtan, mire felnevettem. Nem tudtam, miért érintett ennyire rosszul ez a dolog, de inkább hallgattam Calumra, és szépen elsöpörtem a kellemetlen gondolatokat.

- Megjött a hambi! -ordította Luke.
- Miért van az, hogy a veletek töltött napok ötven százaléka ezzel megy el? -ültem le vigyorogva a kanapéhoz, majd nekiláttam a saját adagom elpusztításához.
- Lehet, hogy sokat eszünk, de a maradék időd meg azzal megy el, hogy ledugod a nyelved Luke torkán. -vigyorgott Cal. Ha ezt Ashton mondta volna, talán még tiszta szívből nevetek is. De Calum szájából az egésznek valahol mintha gúnyos hangsúlya lett volna. Elgondolkodtam, hogy ugyanennyire ellene lenne a dolognak, ha vele lennék. Kirázott a hideg.
 De Luke szerencsére nem vette észre a legjobb barátja kis magántámadását. Felnevetett, majd csípőből visszavágott. Ez volt a kezdete egy kiadós szócsatának, egy olyan harcnak, amiben én nem vettem részt. Calum járt a fejemben. Olyan szinten kedvem lett volna lekavarni neki majd magamnak egyet, hogy az már szinte tényleg fájt. Azt kívánmtam, bárcsak felkaphatnám a szendvicsem, és elhajíthatnám a francba.

 A tusolás volt az egyik kedvenc részem a napban. Amikor a forró víz szinte égette a bőrömet, és minden egyes csepp simogatott, mint valami tiltott, rég elfeledett drog.
Az új házban úgy volt megoldva, hogy kettő zuhanykabin volt egymás mellett (kis sötétkék csempe ajtóval). Belül volt egy kis akasztó a törülközőnek, de a pizsamámat kint hagytam. Kiderült később, hogy ez rossz ötlet volt.
 Elzártam a vizet, majd szárazra töröltem magam aztán felcsavartam a testem köré a törölközőt. Az anyag pont annyit takart, amennyit egy jó kislánynak kéne. Kecsesen simult az alakomra, és még azt is elképzeltem, milyen lenne, ha ennek az alapja szerint csinálnának egy ruhát. Ilyen gondolatokkal léptem ki, majd a pizsamámra gondoltam, hogy mekkora szerencse, hogy az hosszabb, és fenyeget a veszély, hogy annyira mereven kell tartanom a szegélyét, mint annak a darabnak, ami rajtam volt. De szegény, extra kinyúlt pólómat sehol sem találtam, sőt, még az ma estére alvósnak kinevezett sima, fekete bugyimat sem.
- Fiúk nem láttátok a pizsimet? -kiáltottam fel. Még erősebben markoltam meg a törülközőmet a pontnál, ahol a két szél találkozott. Ellenőriztem, hogy tart e rendesen, majd kiléptem a fürdőből.
- Hol a pizsim? -mentem ki a konyhába. A karomat keresztbe fontam a melleim előtt, ami épphogy takart valamit. A fiúk vigyorogva végigmértek.
- Mi nem láttuk. -fojtotta el a vihogást Michael. Az étkezőben csak Ashton volt még, aki elfordult, hogy ne lássam a hatalmas vigyorát.
- Mi történt? -battyogott be a félmeztelen Calum. Rajta csak egy alsó volt, gondoltam, nemrég zuhanyozhatott ő is. Amikor meglátott leesett az álla. Unottan felsóhajtottam. A három srác enyhén kívánóam meredt rám, vagyis pontosabban szólva bizonyos testrészeimre. De látszott, hogy nincs rossz szándékuk, egyszerűen még nem érték el azt a bizonyos kort, amikortól már normálisan tudnak reagálni egy törölközőbe bugyolált lányra.
- Szerencsétek, hogy nincs itt Luke. -ráztam meg mosolyogva a fejem. Megigazítottam a törölközőt, majd készültem volna keresni egy másik pizsama -szettet, amikor az említett személy valami csoda folytán belépett.
- Miért is? -nézett fel. Aztán meglátott engem, majd élvezetesen elvigyorodott. Aztán szerintem rájött, hogy nem ő az egyetlen ebben a teremben. Összefont kézzel Calumékra nézett. Kár, hogy nem tudta sokáig tartani, a számon kérő nézését, mert muszáj volt neki engem bámulnia.
- Te tudod hol a pizsim? -markoltam bele az anyagba. Kedvem támadt Luke -ot magammal húzni a hálószobába és megszabadulni a rajtam lévő fekete micsodától, de rájöttem, hogy akkor egy tökéletes showt csinálnánk a többieknek, akikkel történetesen egy légtérben kell aludnunk.
- Nem. -harapta be az ajkát Luke.
- A francba is, ez már nem vicces! Adjátok vissza! -követelőztem gyerekesen. Nem mertem most veszekedni. De nem kaptam választ, mert mindenki suttyón lenézett. Indultam volna egy új darabért, amikor megláttam a kanapén. Villámgyorsan felkaptam, majd méltóságteljesen bementem a hálószobába felvenni. A biztonság kedvéért még egy sportmelltartót is felvettem, mert rájöttem, jobb a biztonság.
 Benne volt a pakliban, hogy mire mindenki elkészült, már teljesen elfáradtunk. Az egész napos utazás azért fárasztó tud lenni, talán ezért volt, hogy már este negyed tizenkettőkor közöltük, hogy kidőlünk. Kényelmesen bekuporodtam az ágyba Luke mellé. Ash lekapcsolta a villanyt, majd ő is kinyúlt az ágyán.
 Calum aludt a legközelebb hozzánk. Az ő ágya pár centire volt a mienktől, szóval szinte mellettem feküdt. Inkább megfordultam és Luke mellkasába fúrtam a fejem. Ő puszit nyomott a fejemre. Felnéztem rá. Én szerettem a párna legalján aludni, de ő a közepén pihentette a fejét. Elmosolyodtam, majd adtam neki egy "Jó éjszakát" csókot. Ő boldogan viszonozta, majd közelebb húzott magához.
 Örültem, hogy nincs rajta póló. Átfordultam rajta,. úgy hogy takarjon a többiek elől. Nem mintha a sötétben sokat lehetett volna látni, de azért biztos ami biztos alapon cselekedtem.
 Végigsimítottam a számmal a kidolgozott felsőtestén. A nyakáig felkúszott az ajkam, ahol is lehajolt, és hevesen megcsókolt.
- Tudtam, hogy nem jó ötlet! -hallottam Mike hangját. Átnéztem Luke fölött. A telefonjával pont a szemembe világított. Ashton felült majd felsóhajtott.
- Jó, jó értem. Ígérem, ez volt az utolsó eset! -bólogattam komolyan. Alattam Luke párnába fúrt fejjel vihogott fel. Már feküdtem volna vissza, amikor meghallottam, hogy rezeg Luke telefonja. Felvettem az ágy mellől majd átnyújtottam neki. Futó pillantást vetettem a képernyőre. A kijelzőn Baley neve villogott.
 Luke is felült majd átvette a telefont. Csekkolta, hogy érdemes -e valaki miatt megzavarnia az estéjét. Amikor meglátta  a nevet láthatóan meglepődött. Titkon reméltem, hogy kinyomja, de persze Luke a zöld ikon felé húzta az ujját.
- Baley? -szólt bele kissé már fáradt hangon.
-. Szia Luke. Bocsánat, hogy most hívlak. Elfelejtettem, hogy nálatok este van. -hallottam ki a készülékből a hangját. Luke rányomta hangszóróra, mert úgy sem alszik senki és a némaságban egyébként is kihallatszik a mondandója.
-  Nem para. Miért hívtál? -ásított. Négy kíváncsi szempár leste és fülelte minden mondatát.
- Dan...-suttogta a lány. -Megerőszakolt. -mire mind az öten felkaptuk a fejünket, elfelejtve, hogy mennyire fáradtak is  vagyunk.
- Dan a barátja. -súgta halkan a fülembe Ash. -Vagyis ezek szerint csak volt.
- Mi történt? -kérdezte Mikey. Mivel ugye ki voltunk hangosítva, nem kellett odahajolnia hozzánk. Először Baley vonakodott, aztán megszólalt.
- Fogadott. Megnyerte. -mondta keserűen. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy mennyire irritál a csaj. Nekem abban a pillanatra csak egy lány volt, akit fogadásból megerőszakolt a barátja.
- Ez egy barom. -jelentette ki Ash.
- Igen. De igazából nem ezért hívtalak titeket. Az a helyzet...-akadt meg. Aztán mély lélegzetet vett. -Odamehetek hozzátok Londonba?
A válaszunk néma csönd volt. Mindenki csak a másikra nézett. Majd a végén minden szempár az enyémet leste. Tudtam, hogy csak arra kíváncsiak, nekem gond lenne -e. Lassan megráztam a fejem.
- Igen. -válaszolt végül Luke.  Bár

jobban örültem volna, ha mondjuk Michael közli vele ezt a hírt, de aztán rájöttem, hogy Baley végül is a  Hemmings családdal van jóban.
- Köszönöm! -hálálkodott Baley.
- Mikor jössz? -kérdeztem.
- Nem tudom. -felelte tétován Baley. Beharaptam az ajkam. Rájöttem, hogy így, hogy szabad lett, esetleg újra megpályázná Luke -ot....aztán rájöttem, hogy valószínűleg túl nagy sokk érte ahhoz, hogy ilyeneken gondolkodjon.
- Figyelj Baley nálunk hajnali három óra és holnap kemény napunk lesz. -dörzsölte meg a szemét Ash.
- Igen. Bocsi. Jó éjszakát! -búcsúzott, majd lerakta. A fiúk visszamásztak az ágyukra mi meg Luke -kal ledőltünk. Belefúrtam a fejem a nyaka és a válla közé, beszívtam az illatát és megnyugtattam magam.
 Azon a napon még tudtam, milyen ember vagyok.

                                                        ***
Reggel mindenki nyúzott volt. Hét órát aludtunk, de cserébe késésben voltak drága lakótársaim  valami interjúról. Villámgyorsan felkaptunk valami ruhát, én meg megígértem, hogy szerzek nekik majd ott kaját.
 A rádiós stúdióba szerintem rekordidő alatt értünk be. Vagyis csak ők mehettek, engem nem engedtek be, de nem is bántam. Nekiláttam keresni egy helyet, ahonnan tudok reggelit szerezni.
 És találtam egy Mc Dondald's -ot. Egy ilyen gyorsétterem a magam fajta lányoknak szinte a második otthonuk és valóban úgy léptem be a helyiségbe, mint a házunkba. Szerencsére egy ilyen hely szinte mindenhol ugyanolyan, így el is felejtettem, hogy nem Amerikában vagy Ausztráliában, hanem Angliában vagyok.
 Egy szép kis csomaggal tértem vissza. Még volt négy perc az interjúból, ezért leültem egy padra és bedugtam a fülembe egy kis zenét. Hamarosan megjelentek a fiúk.

- Na milyen volt? -húztam ki mosolyogva a headsetet. Picit fájt a fejem, mert Londonban annyival másabb idő volt és természetesen Baley sem hagyott nyugodni a fejemben. 

- Elmegy. Hoztál kaját? -csillant fel Mikey szeme. Nevetve kibontottam a zacskót. Mivel megvártam őket, én is buzgón láttam neki a kajám elfogyasztásához. Alighogy fejeztük be a reggelinket, Luke telefonja pityegni kezdett.

- Baley írt. -ráncolta össze a szemöldökét. -Elindult a gépe.
 A kóla megakadt a torkomon, bár diszkréten igyekeztem nem mutatni. Hirtelen nem is tűnt olyan jó ötletnek, hogy Baley velünk töltse az idejét.

És akkor még nem is gondoltam, hogy mennyire bosszúszomjas lehet.